Dupla felfedezés

Pavlopetri, a világ legrégebben víz alá merült városa a görögországi Peloponnészosz-félszigeten, Laconia déli partjainál fekszik. Fokion Negris geológus bukkant rá 1904-ben, és Nicholas Flemming, a Southamptoni Egyetemen oceanográfusa fedezte fel újra 1967-ben. 1968-ban egy csoport a a Cambridge-i Egyetemről fel is térképezte a települést. Az ősi város eredete a bronzkorig, Kr.e. 2800-ig nyúlik vissza, ami a minószi időszakot jelenti.

Ez az időszak Agamemnon, Trója, Akhilleusz és Homérosz Odüsszeiájának kora. A település 4 méterrel a tengerszint alatt helyezkedik el Pavlopetri partjainál és kiváló állapotban maradt fenn, mivel a víz megvédte a pusztulástól és az emberi beavatkozástól.

A város kiterjedése kb. 300 x 100 m 1-4 m mélységben. A víz alatt talált építészeti maradványokon kívül a helyszín nyomai dél felé követhetőek a Pavlopetri-szigeten, ahol falak és más régészeti anyagok maradványai is fennmaradtak. Ezen túlmenően a parton 60 sziklába vájt sírból álló temetőt is találtak, mely a korai Helladikus kultúra időszakára (Kr.e. 3000 - 2000) datálható. 

Mükénéi kerámiák

A területen szétszóródott kerámia leletek túlnyomó része a mükénéi időszakból származik (Kr.e.1650-1180), ami arra utalhat, hogy a település talán akkor élhette fénykorát. 2009 májusában nagyszabású régészeti felmérés és ásatás folyt a területen a Nottinghami Egyetem Régészeti tanszékének és a Görög Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium Tengeri Régészeti Felügyeletének együttműködésével. A kutatás felfedte, hogy Pavlopetri városa legalább 50 ezer négyzetméter területet fedett le, sok-sok épülettel.

Az eredmények megerősítették a mükénéi befolyást, ugyanakkor azt is, hogy a város jóval korábban, már Kr.e. 3500-tól kezdve létezett, így Pavlopetri hivatalosan is a világ legrégebbi ismert víz alatti városa lett.

Utcák, terek, szobrok

A víz alatti városnak vannak épületei, terei, utcái és szobrai, a tengerfeneket pedig rengeteg törött cserépdarab borítja. A városban található egy nagy, 35 méter hosszú épület is, ami valószínűleg a politikai vezetés székhelye és rezidenciája lehetett. A régészek városszerte nagy agyag-amforákat, szobrokat, szerszámokat és egyéb mindennapi használati tárgyakat is találtak.

A tudósok azt feltételezik, hogy talán egy 8-as erősségű földrengés elsüllyeszthette el a várost Kr.e. 1000 körül, míg mások Kr.u. 375-re datálják az eseményt. A lehetséges okokra vonatkozó további találgatások a tengerszint emelkedését vagy a szökőárt említik. 

A Görög Központi Régészeti Tanács (KAS) nemrég jóváhagyta azt a tervet, amely víz alatti túristaútvonalakat biztosít az úszók számára az elsüllyedt őskori Pavlopetri település felett. A Tengeri Régészeti Felügyelet (EGK) tervének újdonsága, hogy összeköti a régészeti lelőhely népszerűsítését a régészeti lelőhelyen található fontos vizes élőhely védelmével, egyetlen öko-régészeti útvonalon. Így népszerűsíthetik a kiváló régészeti lelőhelyet és a terület ritka vizes élőhelyeit, míg Neapolis tágabb területe fenntartható turisztikai célpontként jelenik meg.

(Kép: Youtube)