A Wandlebury Country Parkban 2025 nyarán, egy egyetemi gyakorlóásatáson bukkantak egy 4×1 méteres veremre, nagyjából 5 kilométerre Cambridge-től délre. Négy teljes csontváz, test nélküli koponyák és egy halom lábszárcsont került elő: összesen tíz fiatal férfi maradványa.

A levágott fejek és végtagok, valamint annak nyomai, hogy némelyiküket megkötözték, arra utalnak, hogy az itt eltemetettek erőszakos halált haltak. Mint Oscar Aldred régész fogalmazott:

„Lehet, hogy a levágott testrészeket korábban trófeaként mutogatták” – mondta –, majd összegyűjtötték, és a kivégzettekkel együtt a gödörbe temették őket; ekkorra már bomlásnak indulhattak, és „szó szerint széthullottak”.

A környék a 9. században a szász–viking háborúk határvidéke volt, az egyik csontváz pedig 772 és 891 közé datálható. A csontokon ugyanakkor nem fedezhetők fel a harci sérülések jellegzetes nyomai, így Aldred inkább kivégzésre vagy csonkolással járó kínzásra gyanakszik.

A legkülönösebb egy hason fekvő, 17–24 éves férfi: nagyjából 1,95 méter magas volt – valóságos óriás abban az időben, amikor a férfiak átlagos magassága 1,68 méter körül járt. Az óriás koponyáján egy 3 centis, ovális nyílás látható. Trish Biers, a cambridge-i csapat csonttani szakértője úgy véli, a lyuk egy beavatkozás nyoma lehet. Ez alapján a magas férfinak olyan agydaganata lehetett, amely érinthette az agyalapi mirigyet. A nyílás pedig trepanáció, vagyis egy ősi koponyaműtét nyoma lehet.

A csapat DNS- és kémiai vizsgálatokkal folytatja a munkát, hogy kiderüljön, kik feküdtek a sírban, és vikingek voltak-e.

(Kép: Cambridge Egyetem)