Akár 48 órán keresztül is képes folyamatos ultrahangképet adni az MIT kutatói által fejlesztett hordható érzékelő
Napjainkban egyre több hír érkezik olyan újfajta áramkörökről és szenzorokról melyek a hagyományossal ellentétben puha, rugalmas anyagból készültek. Néhány ilyen koncepcióról már oldalunkon is beszámoltunk: a tavalyi évben a nyújtható, bőr hatású áramkör keltett nagy feltűnést, idén pedig egy bőrre nyomtatható, vérnyomást mérő okostetoválás sejtette, hogy milyen eszközök lehetnek majd a jövő pácienseinek a segítségére. Az MIT mérnökei most egy olyan, bőrre ragasztható érzékelőt alkottak, mely az ultrahangos vizsgálatokat forradalmasíthatja.
A Medgadget hívta fel a figyelmet arra a különleges, bélyeg méretű, hordható ultrahang-készülékre, mely külsőre ugyan alig különbözik egy matricától, vagy egy ragtapasztól, azonban a tervezésének köszönhetően folyamatos ultrahangkép közvetítésére is képes, akár 48 órán keresztül. A jelenlegi ultrahangos vizsgálatokhoz a pácienseknek fel kell keresniük egy egészségügyi intézményt, és egy ottani dolgozó is szükségeltetik a művelethez, mely így általában egy-egy vizsgálatot takar, ami semmiképpen sem tud folyamatos monitorozást biztosítani, az MIT kutatóinak találmányával azonban mindez lehetségessé válhat, akár otthon is.
Az MIT mérnökeinek ultrahang-tapasza körülbelül egy postai bélyeghez hasonló méretű, és egy merev piezoelektromos szondasort tartalmaz, és a hagyományos ultrahangos eljárások során a bőrre felvitt gél helyett elasztomerrel borított hidrogélréteggel van ellátva. A piezoelektromos érzékelők egymáshoz képest stabil helyzete biztosítja a pontos képalkotást, továbbá a tapasz alján található hidrogélréteg lehetővé teszi a hanghullámok átterjedését, az azt körbe ölelő elasztomer pedig megakadályozza a gél kiszáradását.
A találmány jelenleg vezetékes segítséggel továbbítja az ultrahanggal alkotott képet, de a kutatók már dolgoznak a vezeték nélküli verzión is, melyekből akár több is elhelyezhető lenne az emberi testen, miközben az adatokat a felhasználó telefonjára közvetíti, ahol algoritmusok elemzik a kapott adatokat.
(Fotó: MIT)
