Nehéz pontosan meghatározni, hogy melyik is a legnagyobb organizmus a Földön: a listák első helyét időnként a Posidonia australis foglalja el, ami egy, a hídőrvirágúak (Alismatales) rendjébe tartozó vízi növény, és az ausztrál Cápa-öböl környékén mintegy 200 négyzetkilométeres területen borítja egyetlen példánya az óceánt, máskor egy gombafajtára, az Armillaria ostoyae-re hivatkoznak a bolygó legnagyobb élőlényeként - az értékelést nehezíti, hogy a rendkívül nagy területen elterülő organizmusok egyes részeit külön-külön kell vizsgálni, hogy kiderüljön, tényleg egyazon egyed részét alkotják-e.
A Guinness World Records tanúbizonysága szerint mindenesetre egy 2022-ben publikált tanulmány alapján a legnagyobb élőlény a Posidonia australis, ami letaszította a dobogó első helyéről az Armillaria ostoyae-t - utóbbi már csak a legnagyobb gomba titulust tudhatja magáénak, de körülbelül 9 négyzetkilométeres kiterjedésével nincs szégyellnivalója a méreteit illetően.
Az Armillaria ostoyae-t mézgombának is nevezik az ősszel megjelenő, gyakran a fák kérgén feltűnő kinövéseinek sárga színe miatt, de ez a része csak ritkán látható: az év nagyobb szakaszában egy fehér réteg jelzi, hogy melyik fán, illetve fa alatt növekednek a gombák. A gomba a mélyben óriási területeket tud behálózni rizomorfáival, amelyek messzire nyúlnak, és egyetlen, összefüggő organizmust hoznak létre.
Az eddig ismert legnagyobb Armillaria ostoyae-t az Egyesült Államok Oregon államában, a Malheur Nemzeti Erdőben fedezték fel 1988-ban,
és a DNS-elemzések alapján kiderült, hogy egy közel 9 négyzetkilométeres területet fon be micélumaival egyetlen példány. Ha az összes gombafonalat és minden mást részt összegyűjtenénk egyetlen halomba, a becslések szerint legalább 7500, de akár 35 000 tonnás rakást kapnánk. Ez majdnem 200 kék bálna súlyával ér fel.
A gomba méghozzá nem csak óriási, hanem egészen ősi élőlény: a növekedési sebességéből következtetve 2000-8000 évvel ezelőtt kezdődhetett az élete -
és ekkor kezdte el gyilkolni a környék többi organizmusát.
A gomba parazita módjára működik: a fákat megtámadva körbeveszi őket a felszín és a kéreg alatt, és elszívja előlük a tápanyagokat, valamint a vizet. Egy masszív, hatalmas fát nem könnyű elpusztítani, néha évtizedekbe telik, mire a gazdatestként szolgáló fák élete véget ér, de a gomba lényegében mindig nyer, ennek köszönhetően tudott ekkora területen elterjedni. Az erdők védelméért felelős szakértők emiatt az ehhez hasonló gombákat nem annyira a természet csodájának, mint inkább csendes gyilkosnak (vagy mindkettőnek) tartják, és a múltban intenzíven irtották is - az 1970-es években valóságos hadjáratot indítottak ellenük. A költséges és időigényes megoldások helyett azonban most már inkább azzal próbálkoztak, hogy a gombákkal együtt élni képes fafajokat telepítsenek az erdőben, bár ez nem egyszerű feladat.
“Az Armirailla egy agresszív patogén. Ez a legdurvább gomba a környéken.”
- magyarázta Dan Olmond erdőpatológus.
Más szemszögből nézve viszont az Armirailla nem egy “gonosz betolakodó”, hanem hasznos szomszéd és az ökoszisztéma kulcsfontosságú tagja, elvégre a fák lebontása révén helyet teremt újabb, fiatalabb növényeknek, fenntartva a fejlődés ritmusát az erdőben.
(Fotó: W.J.Pilsak/Wikimedia Commons, Borítókép: Eirik Johnson/The Washington Post via Getty Images, a kép a Malheur Nemzeti Erdőt mutatja)