1967. március 24-én Robert Salas, az amerikai légierő akkor 26 éves hadnagya közel húsz méterrel a föld alatt teljesített szolgálatot a montanai Malmstrom légibázison. Tíz interkontinentális ballisztikus rakétát (ICBM) felügyelt, mint korábban is – ezen az éjszakán azonban valami rendkívül aggasztó esemény történt.

Minden előzetes figyelmeztetés nélkül ugyanis az összes rakéta egyszerre vált működésképtelenné.

„Olyan érzésem volt, mintha támadás alatt állnánk” – idézte fel Salas később az eseményeket.

A hidegháború idején járunk, tehát nem lett volna földtől elrugaszkodott gondolat valami ellenséges technológiára gyanakodni, ám ez a fenyegetés nem egy ellenséges ország felől érkezett – vagy legalábbis annyi biztosnak tűnt, hogy nem emberi eredetű.

„Ahhoz, hogy a rakéták így egyszerre hibásodjanak meg, egyszerre kellett volna parancsot kapniuk – ez a képesség akkor, és még ma sem áll rendelkezésünkre” – tette hozzá Salas.

A rejtélyes történet nem elhanyagolható mozzanata, hogy közvetlenül a leállás előtt egy, a felszínen tartózkodó altiszt pánikban hívta fel Salast: egy fénylő, ovális alakú tárgyat látott, amely szabálytalanul, gyors mozdulatokkal lebegett a rakétasiló fölött. A tárgy hangtalanul mozgott, 90 fokos fordulatokat végzett, megállt a levegőben, majd hirtelen irányt váltott. Néhány perc múlva eltűnt – és vele együtt a rakéták energiaellátása is megszűnt.

Salasnak és társainak akkoriban kiadták parancsba, hogy az esetről ne beszéljenek – az incidens titkosítva lett. Salas titoktartási nyilatkozatot írt alá – nyilvánosan csak 1996-ban szólalt meg. Később megtudta, hogy ugyanezen a bázison, nyolc nappal korábban már történt egy hasonló rakétaleállás. Egy másik eset pedig 1966 szeptemberében, az észak-dakotai Minot légibázison játszódott le, ahol szintén 10 ICBM vált működésképtelenné.

„Hat hónap alatt 30 nukleáris rakétát veszítettünk el UFO-tevékenység miatt” – mondta Salas, egy, a légierő 1996-ban nyilvánosságra hozott jelentésére hivatkozva, amely szerint az esetek „komoly aggodalomra adnak okot”.

2023-ban aztán Salas beszélt a Pentagon All-Domain Anomaly Resolution Office (AARO) egyik tisztviselőjével – ezt a hivatalt, mint arra a tisztelt olvasó nyilván emlékszik, 2022-ben hozták létre kifejezetten az azonosítatlan légi jelenségek (UAP-k) vizsgálatára. Salas 22 dokumentumot nyújtott be, és elmondása szerint a hivatal képviselője nyitott és együttműködő volt.

Nem ő az egyetlen azonban, aki hasonló történettel állt elő. Patrick McDonough, egykori pilóta, 1966-ban egy erősen megvilágított objektumot látott, amely körülbelül 100 méterrel a rakétasiló felett lebegett. Dr. Bob Jacobs, a légierő nyugalmazott hadnagya pedig arról számolt be, hogy egy 1964-es teszt során olyan felvételt látott, amelyen egy csészealj alakú tárgy repülés közben hatástalanított egy robbanófejet.

Jacobs szerint a felvételt később megsemmisítették, és állítása szerint zaklatták is, amiért megszólalt.

„Gyerekként nem hittem az UFO-kban” – mondta. „Most már tudom, hogy léteznek.”

Mindkét férfi úgy gondolja, hogy ezek az események figyelmeztetésként szolgáltak – különösen a nukleáris fegyverekkel kapcsolatban. Úgy vélik, a mai világpolitikai feszültségek tükrében még sürgetőbb lenne megérteni az üzenetüket. Ahogy Salas fogalmazott:

„Ezek földönkívüli eredetű objektumok voltak. Ebben nincs kétségem.”

(A cikkhez használt kép illusztráció, az AI generálta.)

Megjegyzés: A mostani írás egy folyamatos cikksorozat része, amelyben az UFO/UAP jelenségek leghíresebb incidenseit vesszük sorra, valamint azt, hogy hol tartanak az ezzel kapcsolatos vizsgálatok jelenleg. A sorozat legújabb részei hetente olvashatóak az oldalunkon. A korábbi írások itt érhetőek el.