Sajnos nagyon sok minden egyszerűbb. Ez már akkor látszott, amikor még csak autóztunk fel a Kölnbrein Damhoz, Ausztria legmagasabb gátjához. A csaknem kétezer méter magasra felfutó út keskeny, helyenként csak egysávos alagútjai nem közlekedési céllal készültek: csak azért kellett ezeket kirobbantani, megépíteni, hogy a teherautók fel tudják vinni a hegyre az iszonyú mennyiségű építőanyagot, amit a 200 méter magas, ívelt betonfal felszívott. És az 1971-től 1979-ig tartó építkezés csak az első fejezetet jelentette a beruházásban. Az eredeti gátfal tervezési hibák miatt nagyon gyorsan több helyen megrepedt, ezeket a réseket műgyantával kellett kitölteni, megragasztani.
Miután ezek a munkák a '80-as évek elejére lezajlottak, a gát illetve a tározó már kapacitása 90%-áig kihasználhatóvá vált. Az óriási betonépítmény toldozása-foldozás viszont tovább folytatódott. A '91-es évek elejére készült el az a támaszték a gát lábánál, amely már lehetővé tette a tározó teljes feltöltését, ekkor váltak véglegessé a kapacitási paraméterek.
A víztározó 129 négyzetkilométeres gyűjtőterületről kapja a természetes csapadékból, leginkább a Malta folyó hozamából származó vizet. Maga a gát a fenéktől számítva 200 méter magas, tetejének íve 626 méter hosszú. A gát az alapnál 41, a tetejénél 7,6 méter széles és akár 205 millió köbméter vizet képes megtartani a tározóban. Az üzemeltető, a Verbund AG jelenleg összesen 1028 megawatt teljesítményt képes kinyerni a felső és az alsó köztes tározók között három lépcsőben elhelyezett turbinákon átfolyatott víz erejéből (fél Paks), a teljes éves energiakapacitás pedig 1,216 GWh.
A megfordítható működésű, generátor helyett szivattyúként használt turbinák segítségével a víz az alsóbb víztározókból az osztrák napelem- és szélturbina-parkokból érkező megújuló energiát használva visszanyomható a felső tározóba. Ausztria klimatikus és domborzati adottságai olyan szerencsések, hogy a nyári napenergia-bőségben rendelkezésre álló olcsó elektromos energia remekül felhasználható az addigra leürült tározó visszatöltésére, így a gravitációs vagy szivattyús energiatárolásnak nevezett technológia náluk az éves energiaingadozás kezelésében is komoly szerepet kaphat.
Az alpesi víztározót ugyanazon a túrán nézhettem meg az MVM Csoport által szervezett túrán, melynek során a nap- illetve szélenergiából származó villannyal vízből bontott hidrogént föld alatt tároló üzemet is meglátogattuk. Ahogy a zöldenergia hidrogénben való eltárolásának, a szivattyús tárolónak is van Magyarországon formálódó projektje, de míg a hidrogéntárolás nálunk is pont úgy megy majd, mint Ausztriában, a víz helyzeti energiájával mi érthető okokból másként fogunk gazdálkodni. A magyar szivattyús energiatárolási megoldások inkább napon, esetleg héten belül alkalmazható backupok lehetnek majd, mert nem nagyon vannak magasan elhelyezkedő, komoly természetkárosítás nélkül elárasztható völgyeink ahhoz, hogy a Kölnbreinhez akár csak nagyságrendileg hasonló víztározókon agyalhassunk. A technológia mindenesetre szerepelt az MVM Csoport stratégiai terveiben - igaz egyelőre szó szerint csak lábjegyzetek formájában.
A Kölnbrein Dam nem elhanyagolható szerepet játszik a térség turizmusában is. A tározó feletti hegyen, a gát végében, 1933 méteres magasságban található látványos, 31 szobás, belül tipikusan alpesi, a rideg környezetben odabent sok-sok faburkolattal, fabútorral kellemes melegséget sugárzó szálloda eredetileg még az építkezés kiszolgálóépületeként létesült, mai formáját 2010-ben nyerte el. A Berghotel Malta az energetikai komplexum szerves részét képezi: kilátóterasza a gátra nyílik, az épület alsóbb szintjein a gát működését bemutató tárlatokat találhatunk és innen indulnak a vezetett túrák is a gáthoz. Sőt: a gátba!
A szálloda, a gát, sőt: az idevezető út is lezárul a látogatók előtt minden október végén. Mi még pont elcsíptük az utolsó nyitvatartási napot. Bár a hideg, nedves levegőben, a sűrű ködben igazán különleges élmény volt végigmenni a gáton, mégis azt javaslom mindenkinek, hogy inkább nyári programként ütemezze be a Kölnbrein Damot, mert az se lehet baj, ha a hatalmas betonkomplexum esetleg látszik, és a gát közepére épített üvegpadlós kilátóteraszon is sokkal jobban lehet rettegni, ha nem csak sejtjük, hanem látjuk is magunk alatt a kétszáz méteres mélységet.
Miután elértük a gát túlsó végét és vezetőnk kinyitotta a vaskaput, amin keresztül besétálhattunk először a hegybe, majd jó pár lépcsőfordulón át le 17 méter mélységbe, a gát belsejébe, már mindegy volt, hogy odakint milyen az idő. Mintha egy nagy borospincébe sétáltunk volna le. Egy nagyon nagyba.
A szervizalagút sokszor megtört ívben átvezet a gát 30 darab szelvényén, az építmény így belülről keresztben átjárható. Elképesztő élmény megtapasztalni, hogy a hatalmas betontömb nem tömb, hanem egy gondosan megtervezett, dilatációk mentén deformálódó, a hőmérséklettől, víznyomástól függően mindig változó, dinamikus szerkezet. A karbantartó személyzet egyik legfontosabb feladata a több mint kétezer mérési pont figyelése - persze ezek többsége elektronikus jelzőrendszerbe kötött, de az érzékeny mérőműszerekre gyakran rá kell nézni emberi szemmel is.
A gát és a szálloda október 26-tól május tizedikéig nem látogatható. Ilyenkor az ide vezető utat se takarítják, a gát két karbantartója és a szállodát felügyelő személyzet kéthetes váltásokban hasonló életet él, mint a Ragyogás hősei. Ha baj van, helikopteres segítséget hívhatnak, de persze az is csak akkor tud jönni, ha az időjárás lehetővé teszi. A Verbund gondos pszichológiai szűréssel választja ki, kiket lehet össze- és bezárni ide a hosszú téli estékre.
Amikor viszont majd jön a tavasz, mindenkinek jó szívvel ajánljuk kirándulási célpontnak a gátat, a szállodát és a környező gyönyörű hegyi tájakat! A túravezetés a gátban bejelentkezés után csoportosan történik, mindössze 9 eurós jegyárért - ez igazán nem sok, még úgy sem, hogy a kocsival a szállodához felhajtásért 22 eurós útdíjat kell fizetni. Ha Villach környékén járunk, mindenképpen érdemes megnézni Ausztria legmagasabb gátját kívül-belül!
Képek: Rakéta, Getty Images, Verbund AG