Amikor macskákat kellett ejtőernyővel ledobni, mert a WHO annyira eltolta a járványkezelést
2021 / 02 / 09 / Felkai Ádám
Amikor macskákat kellett ejtőernyővel ledobni, mert a WHO annyira eltolta a járványkezelést
1955-ben az Egészségügyi Világszervezet döntéshozó testülete, a World Health Assembly nyolcadik alkalommal ült össze. Ekkor a különböző országokból érkezett szakértők megegyeztek abban, hogy egy, a malária kiirtására szolgáló program megvalósítható, és ezt a WHO-nak végre is kell hajtania.

A szakértők azért jutottak erre a következtetésre, mert korábban Európában, az Egyesült Államokban, valamint Venezuelában már kiderült, hogy a járvány hatásosan kordában tartható azzal, ha a felületeket rovarirtóval kezelik, ami végez a betegséget hordozó szúnyogokkal. Az alkalmazott rovarirtó a DDT, a BHC, valamint a dieldrin voltak. Az eseménysorra, amely az Operation Cat Drop nevű művelethez vezetett, Sarawakban, Malajzia Borneó szigetén fekvő két államának egyikében került sor. A szereket 1952 és 1955 közt alkalmazták a régióban, de jellemzően csak a közösségi terekben, épületeken belül. Idővel a mérgezőbb dieldrint el is hagyták. A sztori egyébként annyira népszerű, hogy saját Wikipedia oldala is van, sőt még az érintett WHO is megemlékezik róla (a pdf 6. oldalán olvasható). A legalaposabban az eseményeket azonban ez a 2008-ban a PMC-ben megjelent publikáció dolgozza fel.

A sztori alapesetben tanmese az ember számára átláthatatlanul komplex rendszerbe történő beavatkozásról (miként a fenti videóban ezt kifejtik), valamint az Egészségügyi Világszervezet egyik legnagyobb járványkezelési balfogásáról – már ha valami is igaz belőle. Kicsit előre szaladva annyit már most elárulunk, hogy a történet bizonyos részei bár tényleg igazak, ám valószínűleg nem ebben a szép szabályos rendben jelenkeztek az okok és okozatok, valószínűleg több régió eseményei lettek összemosva. A történet mindesetre a következő: az ötvenes években malária pusztított Borneón, amit a WHO szeretett volna kezelni. Az Egészségügyi Világszervezet ezért DDT-t permetezett szét, amely végzett a maláriát hordozó szúnyogokkal. A dolog bevált, csökkent a megbetegedések száma, mindenki örült. Ugyanakkor két probléma akadt: egyrészt a DDT megölte azt a darázst, amely a nádtetőket felzabáló hernyókon élősködött. A hernyók kiszagolták ugyanis a DDT-t, és elkerülték, a darázs viszont nem. Mindennek eredménye, hogy a hernyók elszaporodtak, az emberek pedig szó szerint a fejük felett tető nélkül maradtak. Ennél is rosszabb volt, hogy a DDT-tól elhullott rovarokat megették a gekkók. A gekkókat pedig a macskák. Mivel pedig a macskák hullani kezdtek, elszaporodtak a patkányok. A patkányok azonban betegséghordozók, ezért felütötte a fejét a pestis és a tífusz. Vagyis az egész beavatkozás eredménye, hogy a patkányok megették a gabonát, kitört a pestis- és a tífuszjárvány, miközben tető sem maradt a nyomorult emberek feje felett. A WHO azonban nem adta fel, és a Brit Királyi Légierő (RAF) segítségével macskákat dobott le ejtőernyővel a területre, hogy azok majd visszaállítják a patkánypopuláció számát.

Mindez már önmagában elég ahhoz, hogy lássuk, a járványok kezelése milyen nem várt eredménnyel járhat, de ráadásul a sztori egyesek szerint abban is közrejátszott, hogy a DDT végül tiltólistára került.

A legtöbb lap akkortájt ennek a sztorinak írta meg valamely verzióját attól függően, hogy mely tanulságra kívántak fókuszálni. Ami igaz, hogy a DDT miatt valóban akadt példa arra, hogy elszaporodtak a nádtetőket pusztító hernyók, azonban az Operation Cat Drop eredeti forrása, egy Borneóen élő egykori katona, Tom Harrisson erről nem tesz említést. Harrison két oldalt írt az eseményekről, és ilyen-olyan áttételeken át, de a világsajtóba is ez jutott el. Harrison vonja le az „egyértelmű” következtetést is, hogy a macskák a rovarirtó alkalmazása miatt kezdtek hullani (ő maga azonban pontosan azt sem említi, hogy milyen rovarirtóról van szó).

Az Angliában született Harrison elég színes figura volt, a második világháborúban gerillakommandókat vezetett Sarawakban a megszálló japánok ellen, és a háború után a helyi múzeum kurátora lett, és a régészettől kezdve számtalan mindennel foglalkozott, de önfejű volt és könnyen elidegenített magától másokat. Azt pedig saját maga is elismerte, hogy a megérzése gyakran meg nem alapozott, de fantáziadús következtetések levonására sarkalta. A beszámoló két lapja is inkább elbeszélő próza, amit vicces rajzok egészítenek ki ejtőernyős macskákról – tehát nem egy tudományos igényű publikációról beszélünk. Azt is meg kell azonban említeni, hogy Harrison történetét Gordon Conway, egy Sarawakban dolgozó entomológus (rovartudós) megerősítette. Conway azonban úgy mondta, hogy a DDT (ő már erről a vegyületről beszélt) az elhullott csótányokon keresztül végzett az azokat megevő macskákkal. Míg Sabahban (ez a másik maláj állam Borneón) az elhullott rovarok miatt került át a DDT a gekkókra, és a gekkókról került át a macskákra. Conway szerint egyébként Sabahban fogták össze azokat a macskákat, melyeket aztán Sarawakban ledobtak. Egy másik forrás szerint azonban Sabahban sem a DDT végzett a macskákkal, hanem a halálosabb dieldrin.

Akármi is álljon a macskák elhalálozása mögött, a macskaledobási hadműveletre sor került, mivel erről megemlékezik a Brit Királyi Légierő „Operations Record Book” elnevezésű repülési naplója. Eszerint 1960. március 13-án a légierő egy gépe több ládát dobott le ejtőernyővel Sarawak felett, és ezekben több mint húsz macska is található volt. A cicáknak a termést veszélyeztető patkányokkal kellett volna végezniük. A beszámoló megemlít egy köszönőlevelet is az egyik helyi lakostól, aki a RAF mellett a macskákat és a macskakosarakat adományozóknak is megköszönte a segítséget, és elmondta, hogy a cicák biztonságban földet is értek.

Mint látható tehát, a macskák ledobásán kívül nem sok biztos pont akad a sztoriban, így azt sem tudhatjuk, hogy az egész mekkora hatással bírt a DDT betiltására a hetvenes években (igaz, akkortájt sokan írtak a rendhagyó történetről). Tény az is, hogy Sabahban a DDT után a felével növekedett tetőnként a kártevő hernyók száma, ugyanakkor mikor DDT helyett dieldrint használtak, majdnem az összes hernyó elpusztult, és a tető sem károsodott. Az események láncolata, valamint a pontos ok és okozati viszonyok azonban nehezen festhetőek fel.

További cikkek a Rakétán:

Egy macskaparazita kockázatvállalóbbá teheti az embereket Nehéz elképzelni, hogy egy parazita egyenesen a macskák karmai közé hajtja a rágcsálókat, friss kutatások szerint azonban tényleg befolyásolja a gazdatest viselkedését, és vakmerővé teszi a fertőzött egyedeket.

A háttér 6 alom - minden, amit a macskák világuralmi terveiről tudunk A macskák tudnak valamit. Valami olyasmit, amit ha te is tudnál, soha az életben nem kellene többet dolgoznod, mégis meglenne mindened.

A macskáknak szánt okosgombolyag nemcsak játék, de virtuális cicaszitter Ha kell, a robot órákig szórakoztatja (egyúttal fitten tartja) a bársonytalpúakat, nehogy egy pillanatra is eszükbe jusson a gazdi után búslakodni.


Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.