Az angol aki záporban ment fel, és zivatarban jött le

A tudósok elemezték az 1870-es évektől a mai napig tartó csapadék-regisztereket, és összehasonlították azokat a Nemzeti Meteorológiai Intézet 2018-as éghajlati előrejelzéseiben (UKCP18) szereplő adatokkal.

Megállapításaik azt mutatják, hogy a tavaszi, őszi és téli csapadékmennyiség jelentősen növekedett, leginkább a régió magasabban fekvő, szelesebb területein, a téli csapadékmennyiség-növekedés pedig nagyjából összhangban van az UKCP18 előrejelzéseivel. Az előrejelzés ugyanakkor jelentős növekedést mutat a 21. század közepére és végére, és ez várhatóan a felföldi területeken lesz a legnagyobb.

A Climate Research folyóiratban közzétett tanulmányt Thomas Murphy kutató-hallgató és a Plymouthi Egyetem Földrajzi, Föld- és Környezettudományi Iskolájának, valamint a Biológiai és Tengerészeti Tudományok Iskolájának akadémikusai készítették.

Egyre több víz

Dr. Paul Lunt, a környezettudomány egyetemi docense, az egyik szerző elmondta: "Tanulmányunk segít a legújabb Brit éghajlat-változási előrejelzések kontextusának megértésében, és azt sugallja, hogy óvatosság szükséges az éghajlati hatásokra vonatkozó éghajlati modelleken alapuló feltételezéseknél. A jelenlegi modellek például azt jelzik előre, hogy 2050-re a nyári esőmennyiség Dartmoor-ban akár 20 százalékkal is eshet, de a múltbéli feljegyzésekből kiolvasható tendencia azt mutatja, hogy a felföldeken nő majd a csapadékmennyiség.

"Ez a tanulmány azt találta, hogy a délnyugat-angliai felföldi régiókban 1879 és 2012 között szignifikánsan növekedett a tavaszi, őszi, téli és az éves csapadékmennyiség. Eközben a nyári csapadék mérsékelt növekedése a jelenlegi és a korábbi éghajlati modellek által jósolt szárazabb nyaraktól való elmozdulást jelenti”

- mondta Lunt, majd így folytatta: "A kutatás rávilágít az éghajlatváltozás hatásainak előrejelzésére irányuló kísérletek komplex kihívásaira. A felföldi térségek a biológiai sokféleség és a szénmegkötés szempontjából a legfontosabb brit régiók, de ezek a leginkább veszélyeztetettek is, a megnövekedett csapadékmennyiség szempontjából."

Víz-ió

A tengerszint feletti 300 méternél magasabban fekvő felföldi területek az Egyesült Királyság szárazföldi területeinek körülbelül egyharmadát teszik ki, biológiai sokféleségük és kulturális örökségük miatt nemzeti és nemzetközi jelentőségűnek tekinthetők. Ezenkívül az Egyesült Királyság édesvíz-készletének 68 százalékát adják, és jelentős szerepet játszanak az árvízkockázat mérséklésében.

A felföldi csapadékmennyiség  tipikusan kétszerese az ország alföldi területein lehulló átlagnak. Ennek eredményeként hozzájárulásuk aránya az árvízkockázathoz és az árvízkárokhoz a vízgyűjtő területükhöz képest aránytalanul nagy.

A kutatás a Dartmoorra és Plymouthra összpontosított, célja a Nyugat-Európában leghosszabb ideje rögzített felföldi és alföldi csapadék-regiszeterek vizsgálata volt. Néhány rövidebb időszakot átfogó felföldi terület nyilvántartását is bevonták az elemzésekbe.

Az eredmények szerint az elmúlt 130 évben a felföldi területek csapadékmennyiség növekedése tavasszal, ősszel és télen több mint 12 százalék. Plymouthban minden évszakban több mint 5 százalék, kivéve a nyarat, amikor enyhe csökkenés tapasztalható.

A kutatók szerint bár ezek az eredmények látszólag csak helyi szinten fontosak, de az Atlanti-óceán teljes északkeleti részén fekvő felfödi illetve part menti helyekre is relevánsak.

(Forrás: EurekAlert, University of Plymouth Képek: University of Plymouth)