Miközben a vulkánokról általában a pusztító láva és a fojtogató hamu jut eszünkbe, a Déli-sarktól mintegy 1350 kilométerre található Mount Erebus egészen egyedi jelenséggel nyűgözi le a kutatókat. A Ross-tenger egyik mély öblében, a Ross-szigeten magasodó tűzhányó – amely a bolygó legdélebbi aktív vulkánja – egy folyamatosan fortyogó, izzó lávatóval rendelkezik, a szakemberek pedig felfedezték, hogy az alvilág kapujaként is leírható kráterből kiáramló gázok mikroszkopikus méretű, aranykristályokat tartalmaznak. Egy, a Geophysical Research Letters című szaklapban még 1991-ben megjelent tanulmány szerint

a vulkán naponta körülbelül 80 gramm aranyport bocsát ki. Ez a nemesfém-mennyiség akár ezer kilométernél is messzebbre sodródhat a fagyos kontinensen.

Bár az arany jelenléte a vulkáni emissziókban nem teljesen szokatlan, az Erebus az egyetlen olyan ismert hely, ahol elemi aranykristályok távoznak a levegőbe. Kémiai módszerekkel korábban a hawaii Kilauea, az olaszországi Etna, az alaszkai Augustine és a mexikói El Chichón mintáiban is kimutattak már nyomokban aranyat – az Erebus aranykibocsátása elmarad ezektől, hiszen a Kīlauea naponta 500-800 gramm, az Etna pedig akár 2,4 kilogramm aranyat is a levegőbe juttathat.

A tiszta arany forráspontja lényegesen magasabb, mint a vulkáni magma hőmérséklete, így a fém nem képes egyszerűen elpárologni. A kutatók szerint az arany illékony klór- vagy kéntartalmú vegyületekhez kapcsolódva utazik a forró gázokkal. A New Mexico Institute of Mining and Technology geokémikusa, Kimberly Meeker által vezetett csoport a kráter körüli hóból, a gázfelhőből és a troposzférából is gyűjtöttek mintákat. Elektronmikroszkóp alatt vizsgálva kiderült, hogy a formátlan szemcsék helyett csaknem tökéletes geometriai alakzatot öltő, metszett akűr 60 mikrométeres kristályokról van szó.

Hogyan képződik?

A szakemberek számára a mai napig valódi rejtély, hogy az arany miként válik ki a hordozó vegyületekből. Az egyik elmélet szerint a gázok lehűlésekor a levegőben történik meg a kristályosodás, még mielőtt a szemcsék leülepednének a jégre. Ennek a modellnek a gyengesége, hogy a gáz alacsony aranykoncentrációja miatt a spontán kristályosodás rendkívül nehézkes lenne. Egy másik hipotézis szerint, amelyet Philip Kyle vulkanológus vetett fel, a nemesfém fokozatosan, egyfajta kéregként alakul ki a lávató felszínén. Erről a szilárd felületről ragadják magukkal a részecskéket a felemelkedő forró gázáramlatok. Noha a felfedezés óta már több mint harminc év telt el, a tudomány még mindig nem tudott végleges magyarázatot adni a jelenség pontos hátterére.

(Forrás: Science Alert, fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Ezért 60 perces egy óra: az 5000 éves mezopotámiai kód, amit a modern világ sem tudott lecserélni Bár a modern világ szinte minden területén a tízes számrendszerre és a tizedes törtekre támaszkodunk, a techuniverzumunk alapját képező időmérés makacsul őrzi egy több ezer évvel ezelőtti civilizáció örökségét, amelynek köszönhetően egy óra ma is hatvan percből, egy perc pedig hatvan másodpercből áll. De miért is van így?

Szembeszállt a fizikával: egy óriásbolygó, ami valahogy túlélte saját napja végzetét A James Webb űrteleszkóp legújabb mérései alapján a kutatók végre közelebb kerültek annak megértéséhez, hogyan maradhatott épségben egy Jupiter-méretű exobolygó a vörös óriássá fúvódott, majd fehér törpévé zsugorodott központi csillaga közvetlen közelében.

A Föld szinte minden nyomot eltüntetett, de ez a 3 milliárd éves kráter túlélte Egy nyugat-ausztráliai sivatag mélyén fekvő geológiai képződmény részletes vizsgálatával a kutatóknak sikerült pontosan meghatározniuk a Föld eddigi legidősebb ismert becsapódási kráterének korát.