A 3I/ATLAS egy, a Naprendszeren kívülről érkező, üstökösszerű égitest. Az elmúlt hetek megfigyelései három új furcsaságra hívták fel a figyelmet, amelyeket Avi Loeb, a Harvard csillagásza három cikkben taglalt:

• Zöldesre váltó szín
• „Ellencsóva” megjelenése, amely a Nap felé mutat
• Szokatlanul erős, úgynevezett negatív polarizáció

Mindez együtt arra utal, hogy a 3I/ATLAS por helyett rengeteg apró, jeges szemcsét fúj ki magából, és a gázkibocsátását valószínűleg a szén-dioxid (CO₂) hajtja, nem (csak) vízjég.

Miért zöldült be?

A „zöldülés” tipikusan akkor bukkan fel, amikor az üstökös körül cianid-molekulák (CN) a napfény hatására felfénylenek. A 3I/ATLAS színe a megfigyelések során vörösesről zöldeskékre váltott, ami arra utal, hogy a felszínéből egyre több illékony anyag szabadul fel. A fényességváltozás mintázata pedig azt sugallja, hogy a megszokott, sötét porfátyol helyett egyre inkább apró, fényes jégszemcsék verik vissza a napfényt. Ez szokatlan, mert a legtöbb naprendszerbeli üstökösnél a por dominál – a 3I/ATLAS körül viszont mintha „havazna”.

Mi az az „ellencsóva”, és miért mutat a Nap felé?

Furcsán hangzik, de néha az üstökösöknek van egy olyan „farkuk”, amely – a megérzésünkkel ellentétben – épp a Nap irányába mutat. Ez az ellencsóva. Ebben az esetben a jelenség oka nem optikai trükk, hanem a 3I/ATLAS környezetébe kilökődő jégszemcsék sajátos mozgása. A Nap felőli oldalon erősebb a szublimáció (az anyag közvetlen elpárolgása), ezért nagyobb, fagyott állapotukat tovább őrző jégszemcsék szakadnak le és sodródnak el. A kiáramló CO₂-gáz tovább „löki” őket, így egy, a Nap felé nyúló csóvaszerűség rajzolódik ki. Vagyis az ellencsóva nem az „antigravitáció” bizonyítéka, csupán a szemcsék életciklusának és a gázáramlásnak különös kombinációja.

Mit jelent a „negatív polarizáció”, és miért különleges itt?

A polarizáció itt azt jelenti, mennyire rendezettek a szórt fény rezgésirányai. „Negatívnak” akkor nevezzük, amikor a rendeződés ellentétes a várttal – és a 3I/ATLAS esetében ez szokatlanul erős, ráadásul nagyon szűk szögtartományban jelentkezik. Képzeljük el úgy, mintha a szemcsék különlegesen sima, tiszta jégfelületei a fényt furcsa módon „megnyesnék”. Ilyet a megszokott, poros üstökösök alig mutatnak, és még a korábbi csillagközi látogató, a 2I/Borisov sem produkált hasonlót. Ez újabb jel arra, hogy a 3I/ATLAS anyagösszetétele és szemcseméretei jócskán eltérnek a megszokottól.

Mire utal mindez?

A három jelenség – zöldülés (CN-fénylés), Nap felé mutató ellencsóva (CO₂-vezérelt jégszemcsék) és az extrém negatív polarizáció – egymást erősítve ugyanarra mutat: a 3I/ATLAS nem úgy viselkedik, mint a tipikus naprendszerbeli üstökösök. Valószínű, hogy a felszínén és belsejében bőven akad illékony jég; a kivetett szemcsék aprók és fényesek; a gázkibocsátás pedig szokatlanul erős, még messze a Naptól is. Mindez arra utal, hogy más csillagrendszerekben más „recept” szerint is „sülhetnek” az üstökösök – a 3I/ATLAS pedig ritka alkalom, hogy ebből a működésből közelről kapjunk ízelítőt. További megfigyelésekkel pontosabban megérthetjük, miből áll, mekkora a magja, és hogyan fejlődik, ahogy elhagyja a Naprendszerünket.