Csillagászok megfigyelték az első olyan TDE (árapály-katasztrófa) eseményt, amelyet nem egy galaxis közepén megbújó szupermasszív fekete lyuk idézett elő, hanem egy kóborló társa. Az árapály-katasztrófákra akkor került sor, ha egy csillag túl közel kerül egy fekete lyukhoz, és annak gravitációs ereje széttépi az égitestet, de egészen eddig csak azokat a verzióit sikerült megfigyelni, amelynek kiváltó oka egy olyan fekete lyuk volt, ami a neki otthont adó galaxis magjában helyezkedik el, mint amilyen például a Tejútrendszerben a Sagittarius A*. A mostani, AT2024tvd jelű esemény az első “eltolt TDE”, aminek nyomát optikai megfigyelőrendszerek rögzítették - mondta el Yuhan Yao, a tanulmány vezető szerzője, és az eset bizonyítja, hogy a kóbor fekete lyukak is elárulhatják pozíciójukat az általuk okozott TDE jelenségek révén.
A szóban forgó fekete lyuk egy egymillió naptömegű monstrum, amely a Földtől 600 millió fényévnyire található,
és a jelenlétét több földi és űrbeli teleszkóppal detektálták, mikor a fekete lyuk éppen “meggyilkolta” a csillagot. Ilyenkor a kibocsátott intenzív sugárzás árulkodó jelként szolgál, a kutatók pedig onnan tudták megállapítani, hogy a fényes jelenség nem egy szupernóva-robbanás nyoma, hogy az emissziós vonalakban többek között hidrogén, hélium, szén és nitrogén jelenlétét is detektálták.
Ami az esetet különösen érdekessé teszi, az a csavargó fekete lyuk előélete: a kutatók azt ugyan nem tudják biztosan meghatározni, hogy a fekete lyuk hogyan került a jelenlegi pozíciójába, de annyi biztos, hogy a galaxisának közepén már van egy másik, nála sokkal nagyobb fekete lyuk, amitől a kóbor objektum csak 2600 fényév távolságra van. A teóriák szerint lehetséges, hogy éppen ennek a szupermasszív fekete lyuknak, valamint még egy fekete lyuknak a hatása lökte ki a vándort a galaxis közepéből a háromtest-interakció révén, de az is elképzelhető, hogy a fekete lyuk korábban egy másik galaxishoz tartozott, ami összeolvadt a “gazdagalaxissal”, egy olyan rendszert kialakítva, amiben legalább két fekete lyuk található.
(Fotó: NASA, ESA, STScI, Ralf Crawford/Joseph DePasquale/STScI, Yuhan Yao/UC Berkeley)