Attila valójában azért támadta meg a Római Birodalmat, mert Magyarország területén épp olyanok voltak a körülmények, mint most

2022 / 12 / 15 / Felkai Ádám
Attila valójában azért támadta meg a Római Birodalmat, mert Magyarország területén épp olyanok voltak a körülmények, mint most
A fák évgyűrűiből jöttek rá, hogy a rablóhadjáratok a „súlyos gazdasági kihívások” elleni védekezést szolgálták.

Mint az ismert, az utóbbi idők legnagyobb szárazsága sújtotta idén Magyarországot, melynek következtében termékeny mezőgazdasági területek mentek tönkre. Egy új tanulmány szerint viszont érdekes mód a Római Birodalom Duna-menti határvidékein az 5. században hasonló körülmények ösztönözhették, hogy a relatíve békés állattenyésztők rablóhadjáratokba kezdjenek, mely a Római Birodalmra is pusztító következményekkel járt.

A Journal of Roman Archaeology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a 430-450 közötti években bekövetkezett súlyos szárazság megváltoztatta az életformát a Római Birodalom keleti határvidékein, ezért a hun törzseknek „új stratégiákat kellett kidolgozniuk a gazdasági nehézségek leküzdésére”. A Cambridge-i Régészeti Tanszékének társigazgatója, Susanne Hakenbeck és a Cambridge-i Földrajzi Tanszék vezetője, Ulf Büntgen ezeket a következtetéseket egy új, fagyűrű alapú hidroklíma-rekonstrukcióval, valamint a régészeti és a történelmi adatok felhasználásával érték el – írja a sajtóközlemény.

A fagyűrűkre alapuló módszerrel sikerült adatokkal szolgálni az elmúlt 2000 év klímaváltozásairól – ez alapján a mai Magyarország területén a 4. és az 5. században szokatlanul szárazak voltak a nyarak, és az aszály különösen 420 és 450 közt lehetett jelentős. Ekkor a Duna és a Tisza környékén visszaeshetett a termőföldek területe, ahogy a legeltetésre alkalmas földek is megcsappanhattak. Ez pontosan azt az időszakot fedi le, amikor különösen megugrott a térségből kiinduló rablóhadjáratok aktivitása. Az említett időszakból fennmaradt csontvázak izotópos analízise alapján pedig a hunok a klímaváltozásra migrációval, valamint a táplálkozásuk megváltoztatásával válaszoltak. Vagyis ha a körülmények túl extrémnek bizonyultak, a már letelepedett népek is felkerekedtek, és az addigi mezőgazdasági tevékenységet nomád állattartásra cserélték.

A hunok azonban ennél messzebbre is mentek a tanulmány szerint, mivel lecserélték a politikai és társadalmi berendezkedésüket is, amely a rablóhadjáratokban csúcsosodott ki. A tanulmány rámutat arra is, hogy a hunokat azért tartják sokan már eleve erőszakos barbároknak, mert a róluk fennmaradt feljegyzéseket a római elit azon tagjai írták, akiknek sem a hunokkal, sem a határ menti eseményekkel nem volt igazán tapasztalatuk. A kutatók szerint viszont a történelmi források alapján a hun diplomácia elképesztően összetett volt. Kezdetben ez kölcsönösen előnyös együttműködést jelentett a rómaikkal, melynek eredményeként a hun elit réteg is meggazdagodott. Ez az együttműködés azonban véget ért a 440-es években – ekkor indultak a rendszeres fosztogatások a római területek ellen. A tanulmány alapján a 447-ben, 451-ben, valamint 452-ben történt legpusztítóbb hun betörések egybeestek a Kárpát-medencét sújtó legszárazabb nyarakkal. Ekkor Attilának, valamint a hun előkelőségeknek aranyra volt szüksége, hogy kifizesse a harcosait, valamint szavatolja, hogy a hun elitréteg lojalitása is megmaradjon – végül emiatt váltak az állattartó hunok fosztogatókká.

A hunok azonban így sem csak egy barbár törzs voltak a tanulmány szerint, hanem egy komplexen rétegzett társadalom olyan katonai szervezettel, amellyel még Róma sem tudta végül felvenni a harcot.

Azonban a hunok sem pusztán aranyat követeltek, akadnak bizonyítékok, melyek azt sugallják, hogy a Trákia és Illyricum provinciákba történt 422-es, 442-es, és 447-es betörések idején inkább élelmet, valamint állatokat zsákmányoltak. A kutatók azt is felvetik, hogy Attila „öt nap alatt bejárható” földsávot követelt a Duna mentén, mert ez jobb legeltetést kínálhatott volna aszályos időszakban is. Hosszútávon azonban a fosztogatások sem mentették meg a hunokat, mivel Attila 453-ban meghalt, és ezt követően még a 450-es években lealkonyult a térségben a hunok hatalma. Mint Susanne Hakenbeck fogalmaz ezzel kapcsolatban:

„Az éghajlat megváltoztatja a környezet által nyújtott lehetőségeket, és ez arra készteti az embereket, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek befolyásolják gazdaságukat, valamint társadalmi és politikai szervezetüket. Az ilyen döntések nem mindig tűnnek racionálisnak, és a következményeik sem feltétlenül sikeresek hosszú távon. Ez a történelmi példa azt mutatja, hogy az emberek összetett és kiszámíthatatlan módon reagálnak az éghajlati stresszre, és hogy a rövid távú megoldások hosszú távon negatív következményekkel járhatnak.”

(Kép: Pixabay/ha11ok)


Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.