Az olasz Alpokban létezik egy 280 millió éves, a perm időszakból származó, kivételesen jól megőrzött ökoszisztéma – egy olyan kor őslenyomata, amely a dinoszauruszok megjelenése előtti időkből származik. A leletek között megkövesedett hüllőlábnyomok, növényi maradványok és még esőcseppek lenyomatai is megtalálhatóak, amelyek egy évmilliókkal ezelőtt létezett trópusi tóparti környezetet idéznek meg. Nemcsak ez az ősvilág, de annak a felfedezése is kivételes – számol be róla a Live Science cikke: 2023-ban Claudia Steffensen a férjével a lombardiai Valtellina Orobie Mountains Parkban túrázott, amikor egy különös sziklára lépett.

“Furcsa, kör alakú mintákat láttam hullámos vonalakkal”

– emlékezett vissza Steffensen. Amikor pedig közelebbről is megvizsgálta a sziklát, rájött, hogy őskori lábnyomokról van szó.

A tudósok a szikla vizsgálatakor megállapították, hogy a lenyomatok egy, a perm korszakban élt hüllőhöz tartoznak. A helyszíni kutatások további bizonyítékokat tártak fel az élettől duzzadó, ősi ökoszisztémáról. A kutatók hüllők, kétéltűek és rovarok megkövesedett lábnyomait is azonosították, az ízeltlábúak nyomai mellett. Emellett növényi maradványok, például magok, levelek és szárak, valamint hullámok sőt esőcseppek lenyomatai is előkerültek. Ezek a kövületek 3000 méteres magasságban, a völgyekben és hegyoldalakon szétszórva találhatók, ahova a földcsuszamlások évezredek során szállították a fosszíliákat magukba záró köveket.

A terület azért ennyire különleges, mert hála annak, hogy egykor vízfelület volt a közelben, a kövületek kivételes állapotban maradtak fenn. Ausonio Ronchi, a Paviai Egyetem paleontológusa elmondta, hogy a lábnyomok nedves homokban és sárban alakultak ki a folyó- és tópartokon. A nyári napsütés szárító hatása pedig megkeményítette ezeket a felületeket, mielőtt friss üledékrétegek fedték volna be őket – így őrződtek meg több millió éven keresztül. A finomszemcsés homokkő és agyagkő ráadásul kifejezetten részletgazdagon őrizte meg a karomnyomokat és a test alsó részeinek a mintázatát.

A lenyomatok legalább öt különböző fajtól származnak. Néhány lény akár 2-3 méter hosszú is lehetett, ami a modern komodói sárkány méreteivel vetekszik.

“Abban az időben a dinoszauruszok még nem jelentek meg, de ezek az állatok már akkor is meglehetősen nagyok voltak”

– mondta Cristiano Dal Sasso, a milánói Természettudományi Múzeum gerinces paleontológusa, aki elsőként vizsgálta meg a leletet.

Ez a felfedezés ritka bepillantást nyújt a perm korszak élővilágába, amelyet a “perm-triász kihalás” nevű tömeges kihalási esemény pusztított el, amely során a tengeri fajok 90, a szárazföldi fajok 70 százaléka pusztult el. Nem mellesleg ez az egyetlen tömeges kihalás, ami komolyan érintette a rovarokat is.

(Kép: perm időszakról illusztráció, forrás: Fabio Manucci rajza)