Az AMD új szabadalmának a neve akár egy Philip K. Dick regény címének is elmenne: Look Ahead Teleportation for Reliable Computation in Multi-SIMD Quantum Processor – ami magyarul körülbelül annyit tesz, hogy Előretekintő teleportáció a megbízható számításért a Multi-SIMD kvantum processzoroknál. Ez elég fejzsongatóan hangzik, de a szabadalomról hírt adó Tom's HARDVER szerencsére érthetően elmagyarázza az alapelvet.

Kezdjük az elején: a kvantumrendszerek esetén két probléma merül fel, az egyik a rendszer skálázhatósága, a másik pedig az instabilitás. Az AMD szabványa ezek mindegyikét enyhítené méghozzá a kvantumteleportáció segítségével, az eredmény pedig a jelenleginél sokkal hatékonyabb és megbízhatóbb kvantumalapú architektúra lenne. Nem árt azzal sem tisztában lennünk, hogy egy ilyen rendszer annál érzékenyebb, minél több benne a kvantumbit, a cél tehát ezen kvantumbitek minél hatékonyabb felhasználása a számítási feladatokhoz.

Még egy fogalmat be kell vezetnünk ahhoz, hogy megértsük a működési elvet, ez pedig a (kvantum) számítási terület, vagyis olyan területek a chipen, melyen kvantumbitek találhatóak. Ez utóbbiak egy része adott esetben nem végez számítást, mivel arra vár, hogy sor kerüljön rá a számítási műveletben. Így talán már érthetőbb az AMD hipotézise: amennyiben az épp „dologtalan” számítási területek kvantumbitjeit is „mozgósítani” lehetne, úgy a komplex feladatokhoz elegendő lenne kevesebb kvantumbit, ami nem csak hatékonyabbá tenné a rendszert, de a fent leírtak miatt (több kvantumbit egyenlő nagyobb instabilitás) megbízhatóbbá is.

Az AMD a teleportáció segítségével terítené szét a számítási feladatokat az egyes számítási területek közt. Ez azonban csak az elképzelés egyik része. A másik annak beazonosítása, hogy egyáltalán mely számítási feladatok oszthatóak szét ilyen módon. Egy számítási feladat ugyanis két módon történhet, az első, az „in-order execution” során a lépések egymásra épülnek, vagyis egy későbbi lépésre csak akkor kerülhet sor, ha egy korábbi már teljesen feldolgozásra került – ez az oka, hogy bizonyos kvantumbitek kvázi tétlenül malmoznak. Ezzel a megközelítéssel áll szemben az „out-of-order-execution”, ami a feladat analizálása után „kitalálja”, hogy a művelet mely részei függnek az előző lépéstől, és melyek nem, és ez utóbbiak mindegyikét végrehajtja, aminek segítségével növeli a rendszer hatékonyságát.

A szóban forgó analizálást egy külön processzor (a look-ahead processzor) végezné, amely tehát szintén a szabadalom része. Ez a processzor aztán szétosztaná a feladatokat a kvantumbitek közt, és az egymástól független műveleteket egyszerre futtatná a számítási kapacitás épp tétlenül álló részén. A szétosztást pedig tehát a kvantumteleportáció segítségével végezné, az azonban nem derül ki a szabadalomból, hogy ez miképp történne.

A szabadalom másik, talán ennél is fontosabb érdekessége, hogy ezek szerint tehát az AMD is beszáll a kvantumszámítógépek fejlesztésének a versenyébe, ami többek szerint a számítástechnikai következő nagy versengése lesz.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Flickr/Jason Jacobs) 

További cikkek a témában:

Létrehozták az első programozható kvantumhálózatot, a következő lépés már a kvantuminternet A kvantumvilág különös szabályainak alkalmazásával osztottak meg információt egy köztes csomóponton keresztül, vagyis már nem csak közvetlen kvantumösszefonódással, hanem valódi hálózaton keresztül is működik a rendszer.

Megszületett a valódi időkristály - az anyag valószínűtlen állapota, ami az örökmozgóhoz hasonlóan működik Nem vesz fel energiát a környezetéből, az állapota mégis konstansan változik az időkristálynak, egy tanulmány szerint pedig most sikerült kvantumszámítógépen létrehozni a szokatlan jelenséget.

Quantum Brilliance: a szobahőmérsékleten működő, kisméretű kvantumszámítógép már kereskedelmi forgalomba került A kvantumszámítógép hamarosan akár akkora lehet, mint egy mobiltelefon, a Quantum Brilliance pedig egy fontos lépés lehet a technológia mindennapi használata felé vezető úton.