Az emberi elme huzalozása bonyolult akár az olyan hétköznapi képességek szempontjából is, mint az arcok felismerése. Az agyunk pedig jelentős idegi erőforrásokat fordít arra, hogy megkülönböztesse az ismerős vonásokat az ismeretlenektől – ha pedig az előbbi két állítást kombináljuk az ismert Murphy-törvénnyel, jelesül, hogy:

“ami elromolhat, az el is romlik”,

akkor egy rendkívül bizarr betegséget kapunk.

Ez a betegség olyannyira ritka, hogy a szakirodalom összesen 81 esetet ismer, így nem meglepő, hogy a legutóbbi eset híre bejárta a teljes világsajtót (mi a cikk tudományos részét elsősorban a Science Alert publikációja alapján írtuk): az 58 éves amerikai férfi, Victor Sharrah esetét a Dartmouth College Pszichológiai és Agytudományi Tanszéke értékelte. A szóban forgó beteg ugyanis az emberi arcokat groteszk, démonszerű arcoknak látja egy ritka, és nyelvtörőnek is kiváló, prosopometamorphopsia (röviden PMO – és mi inkább így hivatkozunk erre az állapotra mostantól) néven ismert neurológiai rendellenesség következtében.

A beteg több mint két és fél éven keresztül egyedülállóan tapasztalta meg a világot: a körülötte lévők arca önmaguk eltorzult változataivá alakult át, eltúlzott barázdákkal és megnyúlt arcvonásokkal (lentebb kép is látható arról, miként látja az arcokat a szóban forgó páciens). Bár mindez kezdetben értelemszerűen “kissé” zavaró volt, a férfi végül alkalmazkodott, és felismerte az embereket annak ellenére is, hogy az elméje miféle rémekké alakította át őket.

Mint azt Sharrah a CNN-nek elmondta: az egyik reggel egyszerűen csak felébredt, a kanapén ült és tévézett, amikor belépett a szobába a lakótársa, és ő erre azt kérdezte magától: Mit látok én itt? Majd mikor a lakótársa barátnője is megjelent, az ő arca is ugyanolyan torzultnak tűnt. Minden egykor ismerős arc groteszk grimaszt vágott: a szemek megnyúltak, és mély sebhelyek húzódtak végig az arcokon. Sharrah szerint, amikor az emberek oldalra fordultak, hirtelen hegyes fülek jelentek meg rajtuk, akárcsak Spocknak a Star Trekben. Amikor megpróbálta elmagyarázni lakótársának, mit lát, az azt hitte, megőrült. Aztán amikor Sharrah kiment az utcára, minden emberi arc torzultnak tűnt számára, és ez az állapot a mai napig is fennáll. Sharrah hozzátette:

“Mintha démonokra bámulnék. Képzeld el, hogy egy reggel felébredsz, és hirtelen az egész világ lakossága úgy néz ki, mint egy horrorfilmből érkezett lény.”

Az első kérdés, hogy mi okozhatja ezt a betegséget? A szakemberek szerint több ok is szóba jöhet:

• A férfi bipoláris zavarral küzd.
• A beteg emellett poszttraumás stressz zavarban (PTSD) is szenved.
• A férfi súlyos fejsérülést szenvedett a negyvenes éveinek elején. Ez a sérülés akár károsíthatta is az agy azon részeit, amelyek az arcok felismeréséért felelősek.
• Négy hónappal a tünetek megjelenése előtt a férfi jelentős mennyiségű szén-monoxidnak volt kitéve. A szén-monoxid mérgezés agykárosodást okozhat, ami szintén magyarázhatja a PMO kialakulását.

A dartmouthi kutatócsoport, amely Antônio Mello, Daniel Stehr, Krzysztof Bujarski és Brad Duchaine pszichológusokból állt, azonban felfedezett valami érdekeset is: a férfi PMO-val kapcsolatos tapasztalatai eltérnek a tipikus esetektől. A PMO általában ugyanis egyformán befolyásolja az arcok élő, háromdimenziós és kétdimenziós képeinek észlelését. Ebben az esetben azonban csak a valós arcok váltották ki a torzulásokat; a fényképeknél ez a hatás nem érvényesült. Ez az anomália lehetővé tette a kutatók számára azt is, hogy pontos összehasonlítást végezzenek arról, hogy miként alakul át az arc a beteg elméjében, így a lenti képek annak a hű reprezentációi, ahogy a páciens az arcokat látja a valósághoz képest:

Ugyanakkor a kép nem adja teljesen vissza azt, amit Sharrah átél, mint elmondta ugyanis:

“Amit az emberek nem értenek a kép alapján, az az, hogy az eltorzult arc mozog, eltorzul, beszél hozzád, grimaszol. Ez egy kicsit eltávolít a többi embertől. Igyekszem nem engedni, mert tudom, hogy ez a PMO. Ennek ellenére úgy érzem, nem kerülök olyan közel az emberekhez, mint korábban.”

A PMO-t történelmileg az arcvakság (prosopagnosia) egyik változatának tekintették, mint egy olyan vizuális torzulást, amely a prozopagnóziához kapcsolódik, de attól elkülönül. A betegséget így az “Alice Csodaországban szindróma” részének tekintik, amely olyan állapotok csoportja, amelyek megváltoztatják a méretérzékelést, más vizuális torzulások mellett.

Nagyon fontos ugyanakkor, hogy ezeket a betegségeket felismerjék, és ennek megfelelően kezeljék őket. Bizonyos esetekben ugyanis téves diagnózisok születtek – például amikor egyeseket tévesen skizofréniával kezeltek.

Sharrah esete szerencsére relatíve jól végződött a CNN cikke szerint.

A férfi idővel ugyanis olyan rossz állapotba került, hogy a Facebookon egy öngyilkosság megelőzésével foglalkozó csoport tagja lett, ahol megosztotta a tüneteit. Ekkor találkozott Catherine Morrisszal, aki szintén önkénteskedett abban a csoportban és több mint 30 éves tapasztalattal rendelkezett a látássérültekkel végzett munkában. Morris tudta, hogy az agy bizonyos részei felelősek az arcok és tárgyak felismeréséért, ezért azt gondolta, hogy egy bizonyos színű vagy intenzitású fény segíthet Sharrah tünetein.

Egy videóhívás során, ahol Morris egy applikáción keresztül irányította a fények színét, Sharrah valóban üdítő változást tapasztalt: amikor a fény zöldre váltott, a torzulások eltűntek, és ő könnyek között ült ott. Morris, tudva, hogy Sharrah hamarosan találkozik idegenbe került lányával és unokáival, sietve küldött neki egy megfelelő árnyalatú zöld szemüveget, amely pontosan azon a reggelen érkezett meg, amikor Sharrah először találkozott unokáival, akik így már normálisan néztek ki számára.

A Dartmouth-i kutatócsoport eredményei a fentiek miatt rámutatnak arra is, hogy mennyire fontos megértenünk a hasonló látási torzulások neurológiai hátterét. Sharrah agyában például a hippocampus közelében kisméretű elváltozást fedeztek fel. Bár ez az elváltozás az egy éves megfigyelés során nem változott, a jelenléte így is fontos információval szolgál a PMO rejtélyének a megfejtéséhez.

Az eset megosztásával a Dartmouth-i kutatók célja elsősorban az volt, hogy betekintést nyújtsanak a PMO jelenségébe, ezzel is támogatást nyújtva azoknak, akik a torzult érzékelés miatt elszigetelődnek, illetve akiket esetleg félrediagnosztizálnak.

(Kép: Pixabay/natureworks)