Kathleen Hicks védelmi miniszter-helyettes a héten Alaszkába látogatott, hogy megnézze, hogyan ássa alá az éghajlatváltozás az infrastruktúrát a sarkvidéki katonai bázisokon – írja a Scientific American. A védelmi miniszter-helyettes megtekintett egy 110 méter hosszú alagutat is, amelyet 50 évvel ezelőtt ástak a katonai mérnökök a fagyos talajba – az alagút célja a permfroszt tanulmányozása, ami egyre aktuálisabb ahogy a világ felmelegszik. A permafroszt (magyarul örökfagy) olyan talaj, amely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van. A permafroszt kiterjedése függ a klíma változásaitól. Napjainkban (a foltokban előforduló permafrosztot is beleszámítva) a Föld szárazföldjeinek kb. 20%-án van kisebb vagy nagyobb mélységig tartósan fagyott állapotban a talaj.

A klímatváltozás különösen az északi-sarkvidéki tájat szabja át gyorsan, kiemelten pedig éppen az említett permafrosztot, amely az épületek alapjául szolgál a régióban. A melegedő hőmérséklet ugyanis kiolvasztja ezt a tartósan fagyott talajt, és ezzel fenyegeti az évtizedekkel ezelőtt készült építményeket. Mindez pedig különösen aggasztó az amerikai hadsereg számára, amely fontos létesítményeket üzemeltet az Északi-sarkvidéken. Mindez pedig az egyik oka annak, hogy Hicks védelmi miniszter-helyettes kétnapos körútra indult az ország legészakibb katonai bázisain.

Hicks később a Twitteren azt is megemlítette, hogy az itteni nemzetek számára kihívást jelent ezen építmények, köztük például a kifutópályák fenntartása. Korábban írtunk arról, hogy mindez egyéb tényezőkkel kiegészülve miként vezet oda, hogy az északi régió felkeltse a három rivális nagyhatalom – USA, Kína és Oroszország érdeklődését, és hogy a kiolvadó régió háromféle új lehetőséget is megnyit: az olvadás könnyebb hozzáférést tesz lehetővé fontos nyersanyagokhoz és energiahordozókhoz, valamint a jégréteg visszaszorulása miatt új kereskedelmi utak is megnyílnak. Ezekhez csapódik hozzá a térség katonai-stratégiai jelentősége.

Hol törhet ki a harmadik világháború? – Az Északi-sarkon A világ Ukrajnára figyel, de lassan elkezdett megnyílni egy nyersanyagokban hihetetlenül gazdag régió, ahol nem mellesleg fontos kereskedelmi utak is elkezdtek feltárulni – ez az Arktisz, az Északi-sarkvidék. És bármelyik nagyhatalom is győzdelemeskedik itt, brutálisan nagyot nyer.

A cikkünkben beszéltünk Alaszka katonai jelentőségéről is, aminek a jele például a 70 év után újraaktivált, 11. légideszant hadosztály (Arctic Angels), amely mintegy 12 000 katonát egyesít Alaszkában egy zászló alatt. Nem mellesleg Alaszkát olyan alaposan felszerelték ötödik generációs vadászokkal, tehát F–35-ösökkel és F–22-esekkel, hogy 2022-re Alaszka a Föld egyik legerőteljesebben védett légtere lett, és Alaszkának így több ötödik generációs vadászgépe lett, mint bármely más amerikai államnak.

Robert McCoy, a Kongresszus által 1946-ban létrehozott, a védelmi minisztériummal környezeti és éghajlati kérdésekben szorosan együttműködő Alaszkai Egyetem Geofizikai Intézetének igazgatója, elmondta, hogy a permafroszt felolvadásán túl – ami a Pentagon leginkább aktuális problémája lehet — a védelmi minisztérium eszközeit a partvonal eróziója és a gyakoribb áradások is érintik. A cölöpökre épített épületek, csővezetékek és egyéb infrastruktúra is úgynevezett „passzív hűtést” igényel, hogy a felolvadó örökfagy ne destabilizálja ezeket a szerkezeteket.

Ezen kívül azonban az eszközök üzemeltetése, sőt a hadviselés a hideg környezetben is külön felkészülést igényel – ennek egyik része, hogy az USA tanul a vele szövetséges, és ilyen környezetre már berendezkedett országoktól: a finn és a svéd NATO-csatlakozásnak így ilyen téren is akad jelentősége.

(Kép: Flickr/U.S. Army Alaska (USARAK))