Az Egyesült Államok kormánya megalakította az Űrhaderőt

2019 / 12 / 21 / Bobák Zsófia
Az Egyesült Államok kormánya megalakította az Űrhaderőt
Már nem csak a tudományos-fantasztikus filmek világában létezik Space Force, de mit is jelent ez a világnak?

Mikor Donald Trump 2018 márciusának egy kedd délutánján beszédet mondott a tengerészgyalogság több száz tagja előtt, egyszer csak különös kitérőt tett: „Az új nemzeti stratégiám szerint el kell ismernünk, hogy az űr harci zóna. Itt van nekünk a Hadsereg és a Haditengerészet[…] de lehet, hogy szükségünk van még egy haderőre. Űrhaderőnek fogjuk hívni.” Később, júniusban már határozottabban definiálta a leendő új erő célját: „Ha Amerika védelméről van szó, nem elég az amerikai jelenlét az űrben. Amerikai dominanciára van szükség. Ezennel utasítom a Védelmi Minisztériumot és a Pentagont, hogy azonnali hatállyal kezdjenek bele az Űrhaderőnek, mint a hadsereg hatodik ágának előkészítésébe.” Ekkor valóban megszületett az Űrhadsereg, de nem az, amelyikre az elnök gondolt.

A Netflix kezdett bele, Steve Carell és John Malkovich közreműködésével egy tévéshow előkészítésébe, mely a leendő haderő viszontagságairól szól majd. Az ötletet senki nem vette komolyan az országban, pedig most ténylegesen megvalósul, egy héttel ezelőtt megszavazták a védelmi költségvetési törvényt, mely elkülönített egy jelentős összeget az Űrhadsereg finanszírozására. 2019. december 20-án pedig, a papírok aláírásával hivatalosan is megszületett a Space Force. A személyzet az eddig a Légierő fennhatósága alá tartozó Space Command, valamint a Hadsereg, a Haditengerészet, a Pentagon és a hírszerző ügynökségek bizonyos tagjaiból fog összeállni, egyelőre csak néhány száz főnyi, később akár 15 ezres sereget alkotva. A Space Operations feje a Légierő titkárának fog jelenteni, feladatunk pedig az Egyesült Államok űrhajóinak, űreszközeinek, műholdjainak felügyelete, valamint, többek között a Légierő Vandenberg Bázis kilövőközpontjának és a Schriever földi irányítóközpontjának működtetése lesz.

Az új haderő létrehozása nem csak azért jelentős esemény, mert 1947 óta ez az első alkalom, hogy bővítik a hadsereget (’47-ben jött létre a Légierő), hanem mert ez az első eset, hogy nyíltan használják a warfighting domain, vagyis harcászati (fegyverkezési) zóna kifejezést az űrrel kapcsolatban.

Mióta 1967-ben életbe lépett az Outer Space Treaty, nem lehetett a hidegháborús időszakban megszokott módon a fegyverkezési verseny színhelyének tekinteni az űrt, az atom- vagy más típusú fegyverek telepítése és használata mindig is tiltott tevékenység volt, de eddig nem is igen volt meg hozzá a megfelelő eszköz, hiszen a nemzetek általában egymás tudására és eszközeinek közös használatára építik az űrkutatási projektjeiket.

A cél leginkább a békés tudományos kutatás szokott lenni, az univerzum ismeretlen részeinek kifürkészése, az élet eredetének vizsgálata, vagy a földi kommunikációs/navigációs rendszerek hatékonyabbá tétele.

De a most induló „második aranykora” az űrkorszaknak egy kicsit más lesz, ebben már mindenki szerepet kíván kapni. Rengeteg ország fejleszti a maga űrinfrastruktúráját, Kína készül a saját űrállomás létrehozására 2025-re, az Egyesült Arab Emírségek a Marson szeretne város építeni 2117-re, mint ahogy a SpaceX is, csak ők egy kicsivel előbbre tervezik. India, Izrael, Japán, Oroszország mindnyájan a Holdra készülnek, mint ahogy az ESA is, de éppen tegnap lőtték fel az első etióp műholdat is, bár ez kevesebb figyelmet kapott, mint a meghiúsult Starliner misszió. Etiópia Űrtudományi és Technológiai intézetének igazgatója, Solomon Belay szerint: „Az űr élelem, az űr munkalehetőség, eszköz a technológiához, az önállósághoz, a szegénység redukálásához, mindenhez, amire Etiópiának szüksége van, hogy elérje az univerzális és fenntartható fejlődést.” Ebben a nagy versenyben a felek gyakran együttműködnek egymással és a cél továbbra is a tudomány előrevitele, azonban időnként felbukkannak más nézőpontok is.

  • Az USA és Oroszország mellett Kína 2007-ben és India idén márciusban demonstrálta már, hogy képes műholdak megsemmisítésére, India méghozzá a Shakti misszió során egy Földről indított rakétával, ún. direct-ascent anti-satellite weaponnel lőtte ki a célpontját. Ezek nem militáns demonstrációk voltak, de a Pentagon mégis aggódva követte az eseményeket.
  • A Marson, Holdon, aszteroidákon ásványokban gazdag a talaj, így a bányászat is jelentős céllá válhat a bolygók meghódítása során. A Hold talajában jelentős szilikát, alumínium, magnézium, vas-oxid tartalékok rejlenek, a Mars vulkáni kőzeteiben kimutattak titán, alumínium, magnézium, vagy az elektronikai iparban nagyon értékes kobalt és lithium nyomokat.
  • A tudományos missziók landolási területeit úgy kell kijelölni, hogy figyelembe veszik a kutatáshoz szükséges anyagok jelenlétét, és a mintagyűjtő roverek biztonságos haladásához szükséges feltételeket, de ez az emberes űrutazásokhoz kiszemelt régiókkal ütközésbe kerülhet, hiszen nekik is elsősorban sima felszínre, melegebb hőmérsékletre, szélvédett helyre van szükségük.
  • De ha egy kicsit közelebbre nézünk, a Föld körül keringő műholdak, melyekből nemsokára már sokezer lesz a fejünk felett, szintén lehetőséget adnak az érdekellentétek kiéleződésére, átvitt értelemben, vagy akár szó szerint is ütközhetnek egymással a műholdak pályái.

Ezek mind indokot szolgáltathatnak rá, hogy a jövőben ne csak a tudomány terepe legyen az űr, hanem a gazdasági és politikai érdekeké is. A legfontosabb kérdésnek a műholdak helyzete tűnik, hiszen mára nagyjából mindent is odaföntről irányítunk. A szórakoztatóipar, internet, a bürokrácia, a közlekedés, a GPS hálózat, a kommunikációs csatornák, a meteorológiai előrejelzések, a hadászatban használt drónok és megfigyelési módszerek mind lehetetlenné válnának, ha valahogy megszűnne a műholdas kommunikáció. Emiatt pedig az országok különösen érzékenyek a műholdjaik biztonságára, sokan építenek ki anti-satellite stratégiákat, na nem a saját eszközeik ellen, hanem hogy a potenciális ellenség kémkedő apparátusát meg tudják semmisíteni, ha az élet úgy hozná, hogy szükség lenne erre.

Franciaország elnöke Emannuel Macron júliusban jelentette be, hogy megalakítják az Űrparancsnokságot (lehetséges, hogy a Space Force említése adta hozzá az ötletet), melynek fő feladata a francia műholdak védelme lesz.

 

A Syracuse szatellitek a hadsereg kommunikációjára szolgálnak, de most már kamerákkal is felszerelik őket, hogy tudják azonosítani a közeledő anti-műhold fegyvereket, ezen kívül lézereket és gépfegyvereket is telepítenek rájuk. A védelmi miniszter, Florence Parly elmondta: „Nem akarunk fegyverkezési versenybe kezdeni, józanul mérjük fel az arzenál kiépítését.” De azt is hozzátette, hogy ha kell, megvédik magukat. Norvégia szintén tervezi két műhold fellövését, 2022-re, melynek segítségével az Északi-sarkot fogják szélessávú hálózattal lefedni, a műholdakat jelzavaró rendszerek elleni eszközökkel fegyverezik fel. „Régebben nem is gondoltunk erre, de a biztonság kérdése most már megjelent az űrben is.” – mondta Stig Nilsson ezredes, a norvég védelmi minisztérium űrprogram felelőse. – „Ez a dilemma: minél inkább függővé válunk a technológiától, annál inkább ki kell építenünk a védelmet, hogy a technológia ne váljon az Achilles-sarkunkká.”

A műholdak Achilles sarkát nem nehéz megtalálni, elég ha valaki rendelkezik egy jelzavaró, vagy jel-blokkoló eszközzel, amit akár egy teherautó hátuljáról is működtethet, és rácsatlakozik ugyanarra a GPS vagy más, használatban lévő kommunikációs rendszer frekvenciájára. De meg is lehet hackelni a rendszert, a kibertámadások ugyan bonyolultabbak, mint a jelblokkolás, de nem is olyan ritkák. 2008-ban a NASA Terra Earth megfigyelőrendszerét „lopták el” a hackerek, hogy nem okoztak nagyobb kárt, az valószínűleg csak a támadókon múlt. Az irányítás átvételével akár el is égethetik a műhold szenzorait, ha azt a nap felé fordítják. Az egyelőre békés célokra bevetett robotok, mint például a kamikaze-kukás is potenciális veszélyt jelenthet rossz kezekben, amennyiben a műholdak megragadása és elmozdítása a cél.

Érthető, ha az országok próbálják elkerülni a veszélyt és elsősorban egyik szereplőnek sem a támadás a célja, hanem a védekezés. A védelemhez való jogot pedig senki sem tagadhatja meg egy másik országtól, főleg, hogy a szabályok nem világosak, az Outer Space Treaty csak azt mondja ki, a negyedik cikkelyben, hogy tilos a Holdon vagy bármely más bolygón:

  • tömegpusztító fegyvereket telepíteni
  • katonai bázisokat építeni
  • valamely területet katonai ellenőrzés alá vonni és megakadályozni a kutatásokat
  • fegyvereket tesztelni

De vajon, minek számít a műholdak védelmében indított fegyverkezés és mi biztosítja, hogy 52 év után is a Világűrszerződés lesz a jövendőbeli magatartási kódex az űrben zajló események során?

(Forrás: Popular Mechanics, Fotó: Wikimedia Commons, Flickr/brownpau, Flickr/antoniohidalgo)


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.