A jelenséget ehelyett egy schistosomiazis más néven bilharziázis nevű féreg okozta. Magyarul egyébként a betegséget vérmételynek is nevezik, és több fajtája is van: a Schistosoma mansoni Dél-Amerikában, a Schistosoma japonicum a Távol-keleten, míg a Schistosoma haematobium Afrika bizonyos területein él.

A férgek nem ugyanazt a szervet támadják: a S. mansoni és a S. japonicum a májat a vékony- és a vastagbelet pusztítják, míg a S. haematobium a húgyhólyagot.

A féreg petéi a széklettel és a vizelettel jutnak ki a szabadba, és csatornázás híján könnyen eljuthatnak az édesvizekbe. Az itt élő csigákban a peték lárvákká fejlődnek, majd ezek szépen visszakerülnek a vízbe. A vízből a lárvák a bőrön keresztül jutnak be a páciensbe. A behatolás területén bőrgyulladás jelenik meg, ezt a köznyelv az "úszók viszketegségének" (itching illness) nevezi.

Ezután 2-3 héttel láz (Katayama-láz), hidegrázás, köhögés, hasi görcsök, véres hasmenés, izomfájdalmak, nyirokcsomó- és májmegnagyobbodás jelentkezhetnek.

A legtöbb beteg ezután külön kezelés nélkül is meggyógyul, mert a lárva már a bőrben elhal. Rosszabb esetben viszont a lárva eljuthat a szervekhez, és ilyenkor krónikus gyulladásokat okozhat. Ez utóbbi aztán máj és lépmegnagyobbodáshoz vezethet, illetve az S. haematobium esetében véres vizelethez.

Ma már egyébként létezik a betegség ellen gyógyszeres kezelés különböző féreghajtó tabletták formájában. Ám ha valaki ennek ellenére nagyon nem szeretne magának ilyesmit, annak az Országos Epidemiológiai Központ a következőket ajánlja megelőzésként:

• „Kerülni kell az édesvízben való fürdést, és nem szabad mezítláb járni.
• Ha patakon, folyón kell átkelni, válasszuk mindig a kevésbé forgalmas helyeket, és a falu fölötti átkelőt.
• Az átkelés után azonnal szárítsuk meg a ruházatunkat, mossuk le a bőrünket szappannal.
• Kellően fertőtlenített, (klórozott) vízben és a tengervízben biztonságos a fürdés. A betegség ellen nincs védőoltás.”

A vérmétely legalább 4000 éve társa az emberiségnek, Egyiptomban még saját hieroglifát is kapott.  A petéket pedig kimutatták időszámításunk előtti 1200-ban tartósított múmiákon is.

A fent említett hieroglifa egyébként egy csöpögő pénisz.

A betegséget egy német orvos, Theodor Bilharz fedezte fel 1851-ben (innen ered a fertőzés másik neve, a Bilharzia). Bár Bilharz a férget Egyiptomban fedezte fel, a vérmétely minden olyan közösséget veszélyeztet, amely a víz tisztításával és a csatornázással hadi lábon áll.

A féreg terjedéséhez az emberi tevékenység is hozzájárulhatott, különösen az öntözés megjelenése, ami miatt Egyiptomban különösen jól érzi magát ez a kórokozó. Annyira elterjedt volt különben bizonyos területeken a fertőzés, hogy a férfiak, pontosabban a fiatalabb fiúk (akik a vizes földeken dolgoztak, játszottak) „menstruációját” olyan hétköznapi jelenségnek gondolták, mint a lányokét.

A betegség a WHO szerint a mai napig fenyegeti az emberiséget.

Az Egészségügyi Világszervezet becslése alapján 2016-ban 206,4 millió ember szorult preventív kezelésre a vérmétely miatt. 2000-ben pedig 200 ezer emberrel végzett a betegség. A kórokozó 78 országban van jelen.

A WHO védekezésként hagyományosan a lakosság széleskörű, ismétlődő, féreghajtóval történő kezelését szokta alkalmazni, e mellé sorakoznak fel olyan módszerek, mint a hordozható, tiszta víz, megfelelő víztisztítás, illetve az említett csigák populációinak a csökkentése.

Ez utóbbival kapcsolatos felfedezésről a BBC számolt be 2017-ben. Az apró, édesvízi rákok ugyanis épp ezeket a csigákat pusztítják, ám ezek a rákok a gátak miatt nem jutottak be ebbe az ökoszisztémába.

Ahol viszont a rákokat újratelepítették, ott csökkent a csigák száma és a fertőzéses eseteké is.

(Kép: Wikipedia)