A Lockheed Martin F-22 Raptor egy ötödik generációs, együléses, duplahajtóműves, minden időjárási körülmények között bevethető, lopakodó taktikai vadászrepülőgép, amelyet az Egyesült Államok Légiereje (USAF) számára fejlesztettek ki. Az F-22 az USAF Advanced Tactical Fighter (ATF) programjának részeként jött létre, amelynek célja egy rendkívül fejlett légifölény vadászgép megalkotása volt az F-15 Eagle utódjaként. A repülőgép számos fejlett technológiát tartalmaz, beleértve a szupercirkáló képességet, a szupermanőverezést, a lopakodást és az érzékelőfúziót – így máig ez a világ egyik legfejlettebb vadászrepülőgépe.

Az F-22 fejlesztése az 1980-as évek elején kezdődött az ATF programmal, majd 1991-ben hivatalosan a Lockheed Martint (a Boeinggel együttműködve) választották ki a Northrop YF-23 prototípus helyett. Az F-22 első repülését 1997-ben hajtotta végre, és 2005 decemberében állt szolgálatba F-22A néven. Bár eredetileg 750 darab legyártását tervezték, a gyártást a magas költségek és a változó katonai igények miatt 195 repülőgépre korlátozták (beleértve a tesztgépeket is), az utolsó példányt pedig 2012-ben szállították le. Minderre hamarosan részletesebben is kitérünk.

Az F-22 Raptor relatíve éltes kora ellenére máig kivételes vadászgép a lopakodás, a sebesség, a mozgékonyság és a fejlett fegyverzet egyedülálló kombinációja miatt. Ez az első vadászgép, amelyet kifejezetten lopakodó tulajdonságokkal fejlesztettek ki – így nehezen észlelhető az ellenséges radarok számára, ami jelentős taktikai előnyt biztosít. A lopakodó képességet kiegészíti a nagy hatótávolságú fegyverzet, beleértve a két 1000 font súlyú GBU-32 közös közvetlen támadó lőszert (JDAM), az infravörös hőkereső AIM-9 levegő-levegő rakétákat és az AIM-120 radarvezérelt levegő-levegő rakétákat. Ezek a tulajdonságok rendkívül hatékonnyá teszik az F-22-t a légi harcban, ami nem is csoda, hiszen légifölény vadászként kifejezetten más vadászgépek megsemmisítésére tervezték.

Az F-22 másik jellemzője a technológiai kifinomultság. A gép az APG-77 radart használja, amely képes kis célokat észlelni 400 kilométeres távolságból, így az ellenséget előbb észleli ez a repülő, mint az őt. Hajtóművei, amelyek egyenként 35 000 font tolóerőt biztosítanak, lehetővé teszik, hogy a repülőgép 2 Mach feletti sebességgel haladjon és elérje az 15 km-es magasságot. Ezen kívül az F-22 szupercirkáló képessége révén szuperszonikus sebességgel (1,8 Mach) repülhet utóégetők használata nélkül, így üzemanyagot takarít meg, ami értelemszerűen növeli a gép hatótávolságát. Tiszta konfigurációja, amelyben minden fegyvert a bombatér ajtajában tárolnak, megőrzi lopakodó tulajdonságokat és csökkenti a radarészlelést, tovább fokozva a harci hatékonyságot.

Az F-22-t számos hadszíntéren, köztük a Közel-Keleten is bevetették, ahol a szerepének megfelelően sikerült a légi fölényt kivívnia, de emellett földi támadásokat is végrehajtott, valamint hírszerző küldetéseket teljesített. A kezdeti hadműveleti kihívások ellenére az F-22 továbbra is az USAF kritikus eszköze.

Kérdés persze, hogy egy ilyen gép miért került ki a gyártásból? A Task and Purpose katonai szerkesztője nem lacafacázik, hanem kerek perec kimondja a témának szentelt műsorban, hogy Washington döntése, miszerint 2011-ben leállította az F-22 Raptor gyártósorát, ma már komoly hibának tekinthető.

A törlés eredményeként mindössze 187 F-22-es repülőgép üzemel, ami jóval kevesebb, mint a légierő által igényelt 381, pláne az eredetileg áhított 750 darab. Ez a hiány különösen problémás, mivel a lopakodó vadászgépek elengedhetetlenek az Oroszországból, Európából és Kínából érkező fenyegetések ellen. Az F-22 lopakodó technológiáját egyébként soha nem hagyták jóvá exportra, így a NATO sem jutott hozzá.

Az F-22 gyártását 2011-ben Robert Gates, akkori védelmi miniszter törölte, mivel szükségtelennek tartotta az afganisztáni és iraki konfliktusok során ezt a repülőt. Gates úgy vélte, hogy a kínai lopakodó vadászgépek legfeljebb csak 2020 után jelentenek veszélyt. Ez a döntés azonban jelenlegi műveleti kihívásokhoz vezetett. Az elöregedő F-15-ös flotta visszavonulása elegendő F-22-csere nélkül költséges és átmeneti megoldásnak tekinthető rotációs stratégiákat kényszerített ki, ami akár hézagokat is teremthet a légierő számára olyan jelenleg döntő fontosságú régiókban, mint a Dél-kínai-tenger – fogalmaz a Task and Purpose szerkesztője.

Pedig csak hogy érzékeltessük, hogy mennyire hatékony máig ez a repülő (és nem csak a beleszerelmesedett nyugati szakértők szerint), érdemes megemlíteni azt a tényt is, hogy Kína újabban kifejezetten az F-22 Raptor elleni küzdelemre fejleszt fegyvereket. Egy kínai katonai szakértő kijelentette, hogy egy föld-levegő típusú hiperszonikus rakéta utolérheti és megsemmisítheti az F-22 Raptort – ami azonban nem egy elterjedt fegyver. Mindez azt jelzi, hogy Kína elismeri az F-22 képességeit, és speciális rakétákat fejleszt, amelyek bizonyos feltételek mellett célba vehetik Raptort – például ha a Raptor használja a fegyverzetét, mivel egyébként az sem biztos, hogy az F-22 megcélozható ezzel az eszközzel.

Irak és Afganisztán a múlté, a jövő konfliktusa pedig épp Kína környékén lobbanhat fel – ahol tehát a Raptor ideális lenne. Ezen ismeret birtokában miért nem élesztik újra a gyártást? Az F-22 gyártósor újbóli megnyitása praktikusan nem kivitelezhető. A létesítményeket és az ellátási láncokat újrahasznosították az F-35-ös vadászgép számára. 2016-ban a légierő becslése szerint körülbelül 50 milliárd dollárba került volna 194 további F-22 beszerzése, ami rávilágít arra, hogy most ezen gépek legyártása pénzügyi szempontból is kivitelezhetetlen. Ráadásul az F-22 gyártásának a története sosem volt egy sétagalopp: korábban is jelentős késések és az eredeti tervhez képest csökkentett beszerzési számok nehezítették a szükséges mennyiség leszállítását.

Az F-22 tehát máig páratlan gép, de jó eséllyel gyártási szempontból sosem fog újraéledni, mivel mostanra egy új vadászrepülőgép kifejlesztése hatékonyabb és költséghatékonyabb, mint az F-22 gyártósorának újraindítása. A Next Generation Air Dominance program célja azonban épp az, hogy az F-22-es kutatásokra építve biztosítsa a jövőbeli légi fölényt. Az F-22 öröksége így mindenképp fennmarad – csak jó eséllyel egy újgenerációs repülő formájában.

(További források: Air Force, Interesting Engineering, Lockheed Martin, kép: U.S. Air Force/2nd Lt. Samuel Eckholm)