A Mulde-esemény egy nem túl nagyszabású kihalási időszak volt a szilur-korszakban, a paleozoikum idején, körülbelül 444-419 millió évvel ezelőtt. A kihalási hullámot egy úgynevezett anoxikus esemény okozta, aminek során oxigénhiányos környezet alakult ki az óceánokban és megváltozott a víz kémiai összetétele. A Mulde-krízis időben egybeesett egy globális tengerszint-csökkenéssel, a változások eredményeképpen pedig számos tengeri organizmus kipusztult, köztük egyes kígyókarú (ophiuroids) fajok is.
A svéd Lund Egyetem geológusainak részvételével zajló kutatásban a szakértők a balti-tengeri Gotland szigetének közelében található kőzetekben rejlő fosszíliák segítségével határoztak meg 13 új fajt, amelyek mindegyike kihalt, de mégis fontos kutatási alanyt jelentenek, mivel általuk a ma élő kígyókarúak evolúciója is jobban követhető. Az újonnan felfedezett fajok tanulmányozása alatt jelentős módosulást detektáltak a kutatók az élőlények méretének és formájának tekintetében, ami arra utal, hogy a szilur-időszakban a kígyókarúak kisebbek lettek, ez pedig a csontvázuk struktúrájának leegyszerűsödését vonta maga után. A változás egybeesett a Mulde-eseménnyel és a folyamat végére kialakult a Muldaster haakei-re keresztelt faja a törékeny kígyókarú csillagoknak, ami a most élő kígyókarúak közvetlen elődje lehet a struktúra tekintetében.
Ha a Hakkei név valakinek ismerősen cseng, az nem feltétlenül azért van, mert az illető különösen jártas a kihalt ophiuroidok témakörében, a faj ugyanis egy svédországi metál zenekar, a Meshuggah dobosáról, Tomas Haake-ról kapta a nevét. A svéd kutatók előszeretettel vonják be munkájukba a zene iránti rajongásukat és a felfedezett élőlények elnevezése terén már hagyományt jelent számukra, hogy heavy metal, death metal, rock vagy más hasonló műfajok zenészei előtt tisztelegjenek a névadással. A 13 új faj között ezért helyet kapott a Kansas, a Doro, az Archspire, az Immolation és az Obituary is (például az O. archspire, az O. obituary és az O. immolation nevek révén), valamint megemlékeztek a Deep Purple dobosáról, Ian Paice-ről és a Led Zeppelin dobosáról, John Bonhamról is, akik az Ophiopetagno paicei és az Ophiopetagno bonzo fosszíliák képében élhetnek tovább (a Bonzo Bonham becevene volt).
Mivel a törékeny kígyókarú csillagok nevükhöz híven nagyon törékenyek, ezért a maradványaik sokszor mikrofosszíliák formájában maradnak fenn. A kutatók számára emiatt különösen nagy nehézséget okozhat az valahai élőlények időbeli sorrendjének meghatározása, azaz a fajok helyes kronológiai rendjének felállítása, de a feladatot még tovább komplikálta, hogy a szakértők a fajok evolúcióját a metálzene fejlődésével is összhangba szerették volna hozni a nevek által. Így például az Ophiopetagno paicei értelemszerűen megelőzi a Muldaster haakei-t, mint ahogy a Deep Purple is megelőzte a Meshuggah megalakulását.
"Bár ez nem feltétlenül nyeri el mindenki tetszését"
- mondta el Mats E. Eriksson, a Lund Egyetem professzora a névadás kapcsán - "de egyszerűen csak tisztelegni szeretnék a metálközösség tagjai előtt, akik rendkívül pozitív kulturális hatást gyakoroltak az életünkre."
(Fotó: Lund Egyetem)