Azt már tudjuk, milyen a COVID-járvány, na de milyen lenne egy zombijárvány?
2020 / 04 / 17 / Felkai Ádám
Azt már tudjuk, milyen a COVID-járvány, na de milyen lenne egy zombijárvány?
Ritkán járok csak ki, aminek nem is feltétlen a rendelkezések az okai, hanem hogy az üres utcák, a bezárt boltok a jó idő ellenére is rendkívül deprimálóak. Ismerős díszlet: megannyi zombis filmben/sorozatban/játékban köszöntek már vissza számtalanszor.

Ám ez most a valóság.

A valóságot azonban fel lehet dobni, és eltöprenghetünk azon, miként festene egy, a mostaninál is kegyetlenebb világ. Egy világ, ahol nem a koronavírustól és a kevés lélegeztetőgéptől rettegnek, hanem a hörgő élőhalottaktól.

A Bucknell Egyetem egyik antropológusa, Clare Sammels pedig éppen ezt tette, és több bejegyzésben hasonlította össze a COVID-járványt egy igazán izmos zombi-járvánnyal a Twitteren.

Először is tisztázzuk: az élőhalottak a fikcióban rengeteg módon kialakulhatnak, de Sammels most csak arra az aspektusra koncentrált, amely a kortárs művekből lehet ismerős: vagyis az élőhalotti-létet nem bizonyos tévécsatornák túl hosszas bámulása, hanem egy vírus okozza. Mindez így működött már Romero klasszikusaiban, de akár olyan újabb művekben is, mint a remek Vonat Busanba: Zombi expressz.

Első pillantásra ez a képzeletbeli vírus nagyon csúnyán fest: az R0, az alap szaporodási ráta (tehát hogy egy fertőzött egy immunitást még nem szerzett populációban hány más egyednek adja tovább a kórokozót) félelmetesen magas. Egy zombi rengeteg élő embert harap meg, akik ráadásul mind bezombulnak.

Ennek megfelelően a halálozási, vagyis élőhalálozási ráta sem túl szívderítő: 100 százalékos – akit a zombi megmart, az zombi lesz.

A fentiekből következik, hogy kár a nyájimmunitás kialakulására számítani (a koronavírussal kapcsolatban pedzegette pár ország, hogy erre játszana), hiszen ezekben a fikciós művekben nem nagyon akad, aki túléli a fertőzést és immúnissá válik. Ha pedig elő is fordul ilyen személy, az kifejezetten ritkaságszámba megy (28 héttel később, Wyrmwood - A holtak útja), vagy pedig folyamatos orvosi ellenőrzésre szorul, mint történt az a The Returned világában.

Sammels szerint sajnos a másik megoldás, a vakcináció sem jöhet szóba. A védőoltás lényege ugyanis, hogy a kórokozó egy gyengített formáját juttatjuk be a szervezetbe, ahol az nem okoz komolyabb bajokat, ellenben kialakul vele szemben az immunválasz, és az immunrendszer ezután már emlékezni fog rá.

Ezeknek a vírusoknak ugyanakkor nem létezik gyengített formája, emiatt nincsenek is enyhe fertőzéses esetek egy zombijárványban.

Sammels szerint viszont a zombivírus nem okozna a valóságban világjárványt, hiszen ezeknek a horrormoziknak két nehezen hihető pontjuk is akad épp a pandémia kialakulásával kapcsolatban.

Az első ilyen, hogy egy hasonló vírus megjelenésekor nem lenne szükségünk széleskörű lakossági tesztelésre, egyből ki lehetne szúrni a fertőzötteket. Mivel pedig ezeknek a szerencsétleneknek a gyógyítása nem jön szóba (hiszen halottak), így csak egyfajta kezelés maradt: jellemzően a központi idegrendszer megsemmisítése.

Ezen szabály alól csak az olyan műfajbeli vadhajtások a kivételek, mint az Eleven testek című zombis romkom. Ugyanakkor ez csak első látásra igaz, hiszen az Eleven testekben kétféle élőhalott akadt: egy még „visszahozható” típus, és egy másik, aki véglegesen szörnnyé vált. Tehát a filmben az első kategória lehet a fertőzés „enyhe esete”, míg a másik a végzetes fertőzés.

Egyébként a fent levezetett teória annyiban elfogadhatónak tűnik, hogy épp a COVID kapcsán láthatjuk, hogy egy világjárvány kialakulásához nélkülözhetetlenek a tünetmentes vagy csak enyhe szimptómákkal küzdő hordozók, akik sokszor maguk sem tudják, hogy fertőznek.

A zombifilmekben viszont nincsenek tünetmentes hordozók.

Sammels másik narratív gyenge pontját a műfajjal kapcsolatban talán nem mindenki fogadja majd el. Az antropológus amellett érvel ugyanis, hogy a zombi sztorik szerinti káoszban összeomló központi irányítószerv (kormány), és ennek leágazásai (hadsereg, rendőrség, mentők) nélkül is működőképes maradhat egy társadalom.

Vagyis nem feltétlen lesz ember embernek farkasa a járvány közepette, mint ahogy történt az a Walking Deadben, vagy az ez utóbbit részben karikírozó, részben saját mitológiát építő Z, mint zombi című sorozatban, illetve a korábban már említett Wyrmwoodban.

A fent kifejtett elv némileg realizmusra törekvőbb formában is ábrázolásra kerülhet, mint például a 28 héttel később című filmben vagy a Kiéhezettekben.

Sammels szerint ugyanakkor reálisabb ábrázolás ide vagy oda, igenis működnek társadalmak központi irányítás nélkül, sőt ezekben akár jóval kevesebb is a konfliktus, mint a miénkben.

Az antropológus ugyanis azt látja a mostani járványban, hogy az emberek inkább hajlamosak összefogni, segíteni egymáson. Valóban, személyes tapasztalatom is az, hogy a kezdeti pánik (mikor egy csomag budipapír miatt megtépték egymást a boltban a népek) elmúltával a szomszédok, barátok, családok jóval közelebb kerülnek egymáshoz.

Valami ilyesmire célozhatott David Lynch is, amikor azt mondta, hogy a karantén korszak után egy kedvesebb, spirituálisabb világ várhat ránk.

Higgyünk is bármit, az biztos, hogy idővel sokan rászorulhatnak egymásra, különösen ott, ahol a kormány semmit sem segít, vagy adott esetben kifejezetten akadályozza is a túlélést. (Természetesen még mindig a zombifilmekről beszélünk.)

(Kép: Pixabay, Wikipedia)


Igényes és férfias történeteket keresel? A Roadstert neked írjuk!
Olvass bele az egyik legszínvonalasabb hazai magazinba, szeretni fogod! A Roadster egy fantasztikus utazás az élet legjobb területein...
Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.