A kopja keskeny hegye kifejezetten a láncvért ellen készült, a fenyőfa nyele átlagosan 4 méter hosszú volt – megfestették, kis zászlót is kapott, és egy fagömb segített a kiegyensúlyozásban.

A roham során egyetlen döféssel vittek be egy találatot, aztán a nyél gyakran eltört, ezért ezrével vitték a seregek után a tartalékot – lényegében gyors, egyszer használatos fegyver volt.

A Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárában őrzik hazánk egyetlen épségben megmaradt, a 17. század első feléből származó kopját: olyat, amilyen akár át is szúrhatta Baci Gergely (máshol Baksa Márkus, illetve Gregor Baci néven is szerepel) koponyáját.

Az ambrasi kastélyban őrzött festményen a fegyver a huszár jobb szemén hatolt be, és a tarkójánál, a bal füle alatt bukkan ki. A magyar huszár ezt a brutális sérülést a leírások szerint Győr 1598. március 29-i, csellel végrehajtott visszafoglalásakor szerezte.

Ami igazán érdekes: az orvosi vélemények alapján nem biztos, hogy Baksa Márkus azonnal belehalt, viszont a seb egy éven belül elfertőződött; a folyamatot pedig a kopja ólomtartalmú festéke talán némileg lassíthatta.

Mennyire igaz ez a legendás sérülés? A Magyar Nemzeti Múzeum szerint egy Győrhöz hasonló város utcái nem igazán a lovasütközetek jellemző terepei, ezért a sérülést okozó fegyverként a kelevéz vagy akár a nyíl is szóba jöhet – a tizenöt éves háború vitézi propagandája pedig könnyen kopjává „vastagíthatta” a nyílvesszőt. Ahogy Sánta Ákos, az MNM Modernkori Főosztályoról írja:

„Ha egy kopjával okozott ilyen mértékű sérüléshez és a vele járó sokkhoz hozzáadjuk a vágtató ló energiáját, sokkal inkább a kelevéz, vagy a nyíl általi találatot tarthatjuk valószínűnek. A túlélés egy nyílvessző általi találat esetében még elképzelhető lenne, viszont kopja okozta sérülés kapcsán kevésbé.”

(Kép: Ismeretlen szerző által készített festmény Gregor Baxi, magyar nemes sebesüléséről, Ambras kastély, Ausztria)