A megújuló energiaforrások megcsapolása, elektromos energia fejlesztése a nap, a szél, a víz erejéből ma már nem probléma és nem is túl költséges a klasszikus erőművekhez képest. Ami probléma is, drága is, az a megtermelt energia eltárolása azokra az órákra, napokra, amikor nem süt a nap, nem fúj a szél, elapad a folyó. Márpedig az elektromos energia szolgáltatásának folyamatosnak kell lennie, sem a gyárak, sem a háztartások nem szeretik napnyugta után, szélcsend idején vagy aszályos időben kivárni, amíg lesz áram a gépeik számára.

Számos megoldás létezik erre a problémára; egyelőre közös jellemzőjük, hogy sokba kerülnek. Vannak cégek, amelyek akkumulátorokat, akár elektromos autók elöregedett, lecsökkent hatótávot biztosító akkuit kötik be a megújulókra alapozott energetikai rendszerekbe. Vannak pilot-projektek a víz elektromos bontásából származó hidrogén besűrítésére és tartályokba fejtésére; ez igen komoly beruházást igényel, viszont akár autók hajtására is alkalmas, szállítható energiahordozó a végeredmény. Vannak olyan energiatárolók, melyek szivattyúkkal vizet nyomnak fel magasan fekvő tározókba energiabőség idején, majd ezt turbinákon keresztül engedi újra le az alsó tározóba, amikor a tartalékot kell használni. Vannak cégek, startupok, amelyek sűrített levegőben vagy felpörgetett, nagy tömegű testekben tárolt energiával kísérleteznek.

És van egy skót cég, amely egészen speciális rendszert fejlesztett ki egészen speciális adottságokkal bíró régiók számára. A Gravitricity rendszere nagy tömegű (összesítve több ezer tonnás!) súlyokat enged le mély bányaaknákba. Ha van bőven primer energia, ezeket a súlyokat villanymotoros csörlők emelik magasabbra, ha pedig nincs, visszaengedik őket, a villanymotorok pedig generátor-üzemben működnek és áramot fejlesztenek.

A felhasznált súlyok méretétől függően egy és húsz megawatt közti teljesítményszintre tervezték meg a rendszert, vagyis egy ilyen energiatároló kapacitása nagyjából a szélturbinák, kisebb szélturbina-parkok nagyságrendjében mozog. (Hogy legyen mihez viszonyítani: az M1 mellett, Bábolnánál látható szélturbinák teljesítménye 2 megawatt tornyonként.)

A Gravitricity megoldása elsőként dél-afrikai aranybányák aknáira telepítve valósulhat meg ipari méretben. A cég szerint ebben az országban ideálisak a körülmények az ötlet hasznosítására. Egyrészt van mire alapozni a beruházásokat: helyenként három kilométer mély furatok is akadnak, ahova be lehet lógatni a súlyokat. Másrészt az ország amúgy is energetikai nehézségekkel küzd; fejletlen a hálózat, gyakoriak az áramszünetek és mindenképp szükség van fejlesztésekre.

A brit kormány Innovate UK nevű ügynökségétől kapott 300.000 fontos támogatással beindított afrikai pilot-projekt tapasztalataival megerősítve simán elképzelhető, hogy a technológia Európában is sikert arat. Hiszen az előzetes kalkulációk szerint a Gravitricity gravitációs rendszerének 50 évre tervezett(!) élettartamára vetített beruházási és üzemeltetési költsége alig fele a lítium-akkumulátoros energiatárolásnak, a kimerült vagy gazdaságtalannak bizonyult bányák felhagyott aknáit pedig úgysem használja senki semmi másra.