Mark D. Kelly tábornok, az amerikai Air Combat Command vezetője fejtette ki az álláspontját a kínai hatodik generációs vadászgép fejlesztésével kapcsolatban több lapnak, köztük a The War Zone-nak is az Air & Space Forces Association’s Air, Space & Cyber Conference elnevezésű rendezvényen. A tábornok szavai alapján a kínai tervek eléggé emlékeztetnek az amerikaikra, vagyis a várt eredmény egy amolyan „rendszerek rendszere” (system of systems) – tehát egy olyan vadászgép, amely mind technológiai szempontból, mind a teljesítmény oldaláról, mind pedig összességében forradalmi előrelépést jelent a légi harcra tervezett járművek világában. Épp ezért említhető egy lapon az USA NGAD-programjával (Next Generation Air Dominance), amely nem csak egy következő generációs gépet jelent, hanem egy teljes platformot kísérő drónokkal, teljesen új fegyverekkel, érzékelőkkel és kommunikációs architektúrával. Az USA 2030 környékén szolgálatba állítaná a gépet, és úgy tűnik, Kína tartja a lépést – sőt!

A kínai gép tehát sok tekintetben az NGAD, mint elképzelés mása, és mint ilyen fejlett lopakodó képességekkel, a jelenleginél jóval gyorsabb számítási kapacitással és jobb érzékelőkkel fog rendelkezni. Ami viszont a kínai fejlesztéseket igazán felgyorsíthatja (és ez kicsit bonyolultan hangzik majd, de mindjárt kontextusba helyezzük), az a nyílt küldetésrendszerek által támogatott fejlesztések „iterálásának” képessége. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, amit Kína már régóta megtesz a fejlesztések kapcsán – magyarán egymással összeköttetésben álló vadászgépcsaládokra építi, és így gyorsítja fel a fejlesztéseit. Történelmi példa erre, ahogy a szovjet dizájnra visszavezethető Flankerekből elkezdtek megszületni a jelenlegi kínai vadászok. Ahogy Mark D. Kelly tábornok fogalmazott:

„A Szu–27-tel kezdték, amiből megszületett a Szu–30, majd a saját J–16-osuk, végül pedig a Szu–35.”

Hogy Kína épp ezt a fejlesztési módszert folytatná, arra utal a tábornok szerint, hogy az ázsiai ország nemrég váratlanul bevásárolt viszonylag kis mennyiségben (ami 24 példányt jelent) Szu–35-ből – amely Oroszország jelenlegi legfejlettebb Flanker változata (a Flanker egyébként a NATO-kódneve ezeknek a repülőknek). Papíron ugyan a Szu–35 negyedik generációs vadász, de a repülési rendszere és így a sebessége valójában egy ötödik generációs gépnek felel meg – magyarán ez lehet az az avionikai alap, amelyről a kínaiak átugranak a következő, tehát a szóban forgó hatodik generációba.

Ez azt jelenti, hogy a saját NGAD rendszerük fejlesztésével Kína olyan előnyre tesz szert, amellyel akár be is előzheti az USA-t, ami a tábornok szerint nem lenne túl jó, és ő azt szeretné, ha az amerikai NGAD legalább egy hónappal megelőzné az ellenséges országokét.

Mindezeken felül Mark D. Kelly tábornok arról is beszámolt, hogy mit lehet tudni a jelenlegi hatodik generációs kínai tervekről – ezek közül is kiemelkedik a nagyon fejlett lopakodó képesség. Világos az is, hogy Kína a vadász mellé pilóta nélküli kísérő drónokat (UCAV) is fejleszt, és az sem zárható ki, hogy ezek, az amerikai Skyborg mesterséges intelligenciához hasonlóan szintén képesek lennének bizonyos fokú önállóságra. Valószínűleg ilyen kísérő drón lehet a jelenleg elég titokzatos „Dark Sword”, amely elvileg egy nagy teljesítményű, fejlett lopakodóképességgel ellátott UCAV, ami akár már az ötödik generációs J–20-asokat is kísérheti.

Ami a terveket illeti – annyi tudható, hogy Kína 2035 körül szolgálatba állítaná a gépet, és nagyon úgy tűnik, hogy jól tartják az eredeti ütemtervet is. Mindez azt jelenti, hogy a kínai hatodik generációs vadász 2026-2028 magasságában repülhet először, és az is biztosra vehető, hogy már folyik a különböző konfigurációk tesztelése akár életnagyságú demonstrátorgépeken is.

A hatodik generációs vadász azonban csak az egyik összetevője annak, amit a tábornok úgy fogalmazott meg, hogy Kína elsőosztályú légierőt akar magának felépíteni.

Kép: ötödik generációs kínai J–20-as vadász, forrás: wikimedia.commons/ emperornie