Komoly a szándék, lopakodó a forma, a feladatkör pedig rugalmas. Az amerikai és szövetséges légierőknek szánt Vectis a CCA (Collaborative Combat Aircraft) kategóriában „best-in-class” túlélőképességet ígér, miközben az ötödik és a következő generációs gépekkel közös Family of Systems koncepcióba illeszkedik.

Nyílt architektúrája a kormányzati referencia-architektúrákhoz igazodik, az irányítás pedig a Lockheed által már bizonyított közös vezérlőrendszerekkel – például az MDCX-szel – kompatibilis. A küldetések skálája a precíziós csapástól és a felderítés–célmegjelöléstől (ISR) az elektronikai hadviselésen át a támadó- és védelmi feladatokig, a légifölény kivívásáig terjed; a drón önállóan és az F–35-tel együttműködve is többközegű (multi-domain) hálózati kapcsolatban marad.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy a hadviselés és a kommunikáció több „közegben” zajlik egyszerre – levegőben, szárazföldön, vízen, az űrben és a kibertérben. Vagyis a rendszer nemcsak repülőkkel dolgozik, hanem műholdakkal, földi radarokkal, hajókkal és hálózatokkal is, és ezek között adatot cserél, együttműködik.

A gyártást és az árazást a digitális mérnöki tervezés és a fejlett gyártástechnológia szorítja a CCA-program célár-sávjába.

„Nem pusztán egy új platformot építünk – egy új, testre szabható és megfizethető drónkeretrendszert teremtünk” – mondta O. J. Sanchez, a Skunk Works alelnöke és vezérigazgatója.

A fejlesztés már folyamatban van, az alkatrészeket megrendelték; a cél, hogy a tervezés–építés–repülés ciklus két éven belül megvalósuljon. Ha pedig a Vectis hozza az ígért túlélőképességet és az ár–érték arányt, észrevétlen nindzsatárssá válhat a pilóták szárnya alatt.

(Forrás, kép: Lockheed Martin)