A Holt-tengerhez közel fekvő Jordán-völgyének a közép-bronzkorban virágzó városát, Tall el-Hammamot hatalmas tűzvész pusztította el 3600 évvel ezelőtt a helyszínen végzett régészeti kutatások szerint. A szakemberek évek óta próbálják megfejteni, hogy mi is okozhatta a katasztrófát, és az elmúlt időkben egyre több bizonyítékot fedeztek fel annak az elméletnek az alátámasztására, amely szerint a tűz nem valamilyen emberi tevékenység (háború) vagy földrengés hatására keletkezett, hanem meteorbecsapódás eredményeként, méghozzá egy, a tunguszkai eseményt okozó üstökösnél is nagyobb méretű égitest robbanása miatt.

A elsődleges bizonyíték az esetre a város alatt található, egy 1,5 méter vastagságú, hamuban gazdag rétegben ugyanis a kutatók olyan maradványokat fedeztek fel, amelyek egy átlagos hőmérsékleten égő tűzben nem keletkezhettek volna. Ezek között található:

• a sokkolt kvarc, ami csak 5-10 GPa nyomáson keletkezik
• gyémántszerű szén, illetve nanogyémántok, amelyeket általában szintén a kozmikus hatásokkal, becsapódással hoznak összefüggésbe
• megolvadt edények és használati tárgyak, amelyeknek a felszíne sima, áttetsző üveggé alakult a magas hőmérséklet miatt, de bizonyos darabokon buborékok alakultak ki, mintha felforrt volna az anyag
• az ugyancsak megolvadt téglák és tetőelemek
• valamint számos olyan ásvány, amely a helyszínen talált minták állapotához hasonló módosulásához rendkívüli forróság szükséges, ilyen a platina, a cirkónium, a nikkel, az irídium vagy az arany és ezüst

A laboratóriumi tesztek során a kutatók megvizsgálták, hogy milyen hőmérsékleten olvadnak meg a különféle ásványok és anyagok annyira, hogy elérjék a leletek állapotát és arra jutottak, hogy ehhez általában több mint 1500 Celsius-fokos forróság szükséges, ha nem több. A minták 74%-a minimum 1300 Celsius-fokos, 45%-a 1600 fok közeli, 18%-a 2000 Celsius-fokos hőmérsékletet kellett, hogy kiálljon ahhoz, hogy a megfigyelt módon deformálódjon. Emellett arra is utaltak jelek, hogy az extrém forróság hirtelen keletkezett és viszonylag rövid ideig tarthatott, ezt pedig később a tűzvész követte.

Ugyan a bizonyítékok világosan mutatták egy nagyon magas hőmérsékletű, pusztító hatású tűz jelenlétét, de meg kellett vizsgálni annak a lehetőségét is, hogy az eseményt esetleg nem egy aszteroida, hanem maguk az emberek okozták. A háború általi rombolást igazoló leletek azonban nem kerültek elő az ásatások során, mivel, ahogy a szakértők írják, a Tall el-Hammam MB II mátrixában egy darab nyílhegyet vagy parittyakövet sem fedeztek fel. Az MB II (Middle Bronze Age II) mátrix arra a rétegre utal, amely a kormeghatározás szerint a közép-bronzkor idején, időszámításunk előtt 1800–1550 körül keletkezett és amelyet a régészeti munkák alatt vizsgáltak. A város körülbelül háromezer éves története alatt, amíg folyamatosan lakták emberek, nem maradtak hátra olyan katonai összecsapásra utaló nyomok, amelyek alapján feltételezhető lenne, hogy valaha is háború miatt pusztult el az egész település.

És létezik még egy nyomós ok, ami miatt a szakemberek a meteorbecsapódás okozta robbanást tartják a legvalószínűbb bűnbaknak Tall el-Hammam megsemmissülésével kapcsolatban:

a város ugyanis az esemény után nagyon sokáig nem épült újra, körülbelül 600 évig lakók nélkül maradt a környék.

Ez nagy valószínűséggel összefüggésben áll azzal a különös jelenséggel, amelyet a talajminták elemzése közben fedeztek fel, mégpedig, hogy a talaj sótartalma jóval meghaladja az átlagos értékeket. A régészeti munkák helyszínén csapadékosabb napokon az éjszaka folyamán jól látható vastagságban csapódott ki a só az edénytörmelékekre és emberi csontokra, a kanadai Activation Laboratories tesztjei pedig kimutatták, hogy az átlagos sókoncentráció 5,5 wt.% (weight percent, tömegszázalék) a vizsgált tartományban, míg a felette vagy alatta elhelyezkedő rétegekben, tehát más korból származó maradványok esetében jóval alacsonyabb. Az elmélet szerint a meteorrobbanás miatt a Holt-tenger nagy sótartalmú (34 wt %) vize terítette be a térséget és így egy jó ideig a tradicionálisan bőven termő környéken nem tudtak mezőgazdasági tevékenységet folytatni az emberek, mivel a búza és a rozs már 1-2 wt.% sótartalom mellett sem tud megfelelően növekedni.

Erre utal az a megfigyelés is, hogy ekkoriban nem csak Tall el-Hammam néptelenedett el, hanem több másik város lakosai is eltűntek, egy harminc kilométer széles régióban 45 000-60 000 főről néhány száz nomádra csökkent a populáció. Jerikóba körülbelül 300 évig, Tall Nimrine-be 500 évig nem tértek vissza az emberek. Ha pedig már a közeli városoknál tartunk, a kutatók azt is felfedezték, hogy a 22 kilométerre található Jerikó is hasonló módon és hasonló időben pusztult el:

a falai leomlottak és tűzvész tombolt a házak között, márpedig akkoriban sem háború, sem földrengés nem történt a település környékén.

A várost, Tall el-Hammamhoz hasonlóan nem építették újra, hanem elhagyatottan állt évszázadokig. Erre is a tunguszkai esemény szintű robbanás adhat magyarázatot, mivel annak idején, 1908-ban a szibériai erdőt letaroló üstökös hatása is messzire, több mint 20 kilométerre elért.

Azt, hogy milyen erősségű lehetett a Jordán-völgyét érő robbanás, a tunguszkai eseménnyel való összevetés során számították ki, ez alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Tall el-Hammam környéki esemény nagyobb hatású lehetett, mint a szibériai robbanás. A szimulációk szerint a nagyjából 4,7 kilométeres magasságban 12 MT erősséggel robbanó 60 méteres objektum 917 km/h sebességű szelet kelthetett, az ennél nagyobb (75 méteres), alacsonyabban robbanó pedig akár 1200-km/h-sat is. Jerikóban ekkor 216 km/h-s hurrikán söpört volna végig. A forróság meghaladta volna az 1713 °C-ot legalább 25 másodpercig, ami elég lehetett az ásványok olvadásához.

A feltárásban részt vevő Christopher R. Moore archeológus szemléletes leírása szerint azok a lakók, akik a robbanás után közvetlenül felnéztek az égre, azonnal megvakultak, nem sokkal később pedig lángra gyúltak, mint ahogy minden más is a környéken. Néhány másodperccel később lecsapott a történelem egyik legpusztítóbb tornádója, ledöntötte a négy emeletes palotát, az emberek és állatok csontjait pedig porrá törte. Egy perccel később Jerikó falai is megsemmisültek és a város elégett a tűzben.

Ugyan Tall el-Hammamban túlélők nem maradtak, akik tovább tudták volna adni a történetet, de egy ilyen horderejű esemény könnyen bekerülhetett a környéken keringő és később messzire terjedő elbeszélések közé, így lehetséges, hogy a Jordán-völgyének tragédiája volt a valóságos alapja a bibliai történetnek, amely Szodoma bűnös városának pusztulásáról szól. Tall el-Hammamot ugyanis régóta Szodomával azonosítják, ezért a történet bibliai szereplése lehet az első írásos feljegyzése egy hasonlóan katasztrofális eseménynek - írja Moore.

(Forrás, Fotó: The Conversation)

További cikkek a témában:

Thomas Jefferson átírta a Bibliát, de kihagyta belőle Jézus legfontosabb pillanatait Szinte látjuk lelki szemeink előtt, ahogy Thomas Jefferson ollóval pásztázza a Bibliát, és egyesével kivágja a Jézusról szóló részeket. Noha mindez valóban így volt, a történet természetesen ennél jóval izgalmasabb.
Előbb vagy utóbb jön egy aszteroida, ami tömegek halálát okozza. Mit tehetünk, hogy ez mégse következzen be? Bár a városokat letaroló, milliók halálát okozó aszteroidák a mozik kényelmes székeiben ülve csak egy unalmas hollywoodi klisének tűnnek, a szakértők szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e ilyen, csupán az, hogy mikor, és mit tudunk tenni ellene. A Nemzetközi Űrhajós Szövetség által szervezett "Defending Earth from Asteroids" előadáson a védekezés első vonalában dolgozó szakemberek beszéltek arról, hogyan állunk a felkészüléssel.
A babilóniai Noét Fake News-zal vették rá a bárkaépítésére A Cambridge Egyetem kutatója szerint a fake news nem 21. századi újdonság, hanem már a mezopotámiai mitológiában is megjelent.
{{