Az elképzelések szerint a Big Rip (nagy szakadás) gigászi léptékben kezdődik a galaxishalmazok egymástól történő eltávolodásával, majd az egyes galaxisok, csillagrendszerek, bolygók és végül az atomok felbomlásával folytatódik. A folyamat csúcspontján pedig a téridő egyszerűen szétszakad – innen is ered ezen kataklizma elnevezése. És hogy mindez mennyire biztos? Mint azt a Space.com cikke írja, ez a jövő a jelenlegi csillagászati bizonyítékok bizonyos értelmezései alapján nemcsak félelmetesnek, de egyben elkerülhetetlennek is tűnik.

Természetesen azonban akadnak más vélemények is, és az ezzel kapcsolatos vita középpontjában a sötét energia néven ismert titokzatos erő áll, amelyet negyed évszázaddal ezelőtt fedeztek fel, és amely a világegyetem egyre gyorsuló tágulásáért felelős. A sötét energia az egyik legnagyobb jelenlegi rejtély a kozmológiában: az egyik elmélet szerint a sötét energia kozmológiai szempontból állandó, vagyis egy olyan, az univerzumot átható egyenletes erő, amely hozzájárul annak tágulásához, de az idő múlásával is változatlan marad.

Egy másik elképzelés, a “fantom sötét energia” vagy “fantomenergia” hipotézise szerint szerint viszont a sötét energia idővel erősödik, ami az univerzum egyre gyorsuló tágulásához vezet. Ez a gyorsulás végül meghaladhatja a fénysebességet is, és így a galaxisok olyan gyorsan távolodhatnak el egymástól, hogy végérvényesen elszigetelődnek. Ennek az erőnek a folyamatos fokozódása azonban nem csak a galaktikus halmazokat, naprendszereket összetartó erők felbomlásához vezethet, de végül magát az anyagot összetartó atomi kötések széteséséhez is – és ez az tehát, ami a “Big Rip”-ben csúcsosodik ki.

A Big Rip – talán mondani sem kell ezek után – azonban nem olyan elmélet, ami mögé egyöntetűen beállnak a fizikusok, sőt, ahogy arról már szó esett, rengeteg vele kapcsolatban a vita.

Továbbra is kérdések merülnek fel például azzal kapcsolatban, hogyan hatna ez a katasztrofális esemény a fizika megalapozott törvényeire, mint amilyen például a kvarkok viselkedése extrém körülmények között. Ráadásul a fantomenergia hipotéziséhez szükséges negatív kinetikus energia ellentmond a megfigyelt fizikai törvényeknek – ami azért hát eléggé megkérdőjelezi e forgatókönyv valósághűségét.

Akkor tehát a fantomenergia és végső soron a Big Rip mögé nem is nagyon tudunk releváns érveket felsorakoztatni? Mint a tudományban általában, itt sem ennyire egyszerű a helyzet. A csillagászati kutatások a sötét energia mennyiségének meghatározására az úgynevezett állapotegyenlet paraméterének a mérésére összpontosítanak. Ez a paraméter a sötét energia nyomását hasonlítja össze az energiasűrűségével. Ez tehát azért fontos, mert a fentiek alapján a sötét energia létezése és tulajdonságai nagyban befolyásolják az univerzum tágulásának a módját.

Az eddigi megfigyelések összhangban vannak a kozmológiai állandó fogalmával, ami egy olyan állapotegyenlet paramétert jelent, ami -1. Ez azt jelenti, hogy a sötét energia egyenletesen van jelen az univerzumban, és konstans erővel hat, ami gyorsítja az univerzum tágulását.

Azonban a legújabb adatok némi érdekességet tartogatnak: egy kicsit kedveznek egy olyan értéknek, ami kicsivel kevesebb, mint az említett -1. Mindez arra utal, hogy a legújabb megfigyelések alapján felmerül egy enyhe preferencia a fantomenergia forgatókönyvének és így végső soron a Big Rip irányába. Azonban még ez sem bombabiztos érv, hanem végső során a leginkább annak a bizonyítéka, hogy az univerzum működése még mindig tartogat számunkra ismeretlen és felfedezésre váró titkokat.

Mindettől független még ha a Big Rip valóban az univerzum elkerülhetetlen végét is jelenti, akkor sem holnap fog bekövetkezni. Egy ilyen esemény, ismételten hangsúlyozzuk: már ha egyáltalán igaz, a számunkra felfoghatatlanul távoli jövőben, tehát sokszor százmilliárd év múlva fog megtörténni. Szóval akadnak ennél jelenleg égetőbb problémáink is.

(A képet a DALL-E generálta)