Az IGR J17091-3624 fekete lyukat a csillagászok már több mint két évtizede, 2003-ban fedezték fel, de a különös objektum azóta is tartogat meglepetéseket a szakértők számára. Az már az első észlelés alkalmával kiderült, hogy a fekete lyuk szokatlan (bár nem egyedülálló) módon viselkedik: a belőle induló röntgensugárzás viszonylag szabályosan, periodikusan változik, vagyis néha erőteljesen “fellángol”, majd jelentősen lelassul és elhalványul.

Ezeket a kváziperiodikus oszcillációkat szívdobbanásnak nevezik a csillagászok,

mivel a szív dobogásának ritmusára emlékeztetnek.

Az IGR J17091-3624 esetében az úgynevezett ρ osztályú dobbanások között eltelt idő néhány másodperctől több mint 100 másodperc között változik. A kutatók most a NASA IXPE (Imaging X-ray Polarimetry Explorer) űreszközével alaposabban is megvizsgálták a fekete lyuk pulzálását, és anomáliát fedeztek fel, ami “kihívást jelent a fekete lyukak közvetlen közelében lévő anyag viselkedésének megértése szempontjából” - a NASA leírása szerint.

A kutatók a röntgensugarak polarizációjának fokát mérték, ami megmutatja, hogy a sugarak elektromos terének irányai (és a régebben detektált vibrációk) hogyan viszonyulnak egymáshoz. Eredménynek 9,1%-os polarizációt kaptak, ami egyáltalán nem a várt mérték, sőt, ellentmond a korábban megalkotott elméletek előrejelzéseinek. A problémát az jelenti, hogy az ehhez hasonlóan magas polarizációs fok általában arra utal, hogy a fekete lyuk körüli koronát a “széle” felől látja a teleszkóp, azonban az IGR J17091-3624 fekete lyukról gyűjtött adatok ennek ellentmondani látszanak. A kutatók többféle modellt is alkottak, ami potenciálisan magyarázattal szolgálhat a jelenségre, többek között az akkréciós korongból származó erőteljes szeleknek a röntgensugarakra gyakorolt hatását is vizsgálták, de egyelőre egyértelmű, és a fekete lyukak “viselkedéséről” kialakult eddigi elképzelésekkel összeegyeztethető magyarázat nincs az anomáliára.

A röntgensugárzás szívdobogásának, vagyis elhalványulási mintázatának tisztázása így még várat magára, de a későbbiekben a remények szerint fény derülhet a rejtélyre, aminek megfejtése egyúttal kulcsfontosságú lehet az ehhez hasonló ritka fekete lyukak megértése szempontjából is.

(Fotó: NASA/Caltech-IPAC/Robert Hurt)

Ahol az idő megáll, és ahonnan semmi sem szabadul - a rejtelmes eseményhorizont Öt kutató magyarázza el a kozmosz egyik legkülönösebb jelenségének rejtélyeit.