A rovarvilág extrém teljesítménye - néhány lepke átrepült az Atlanti-óceánon

2024 / 07 / 02 / Bobák Zsófia
A rovarvilág extrém teljesítménye - néhány lepke átrepült az Atlanti-óceánon
A bogáncslepkékre Dél-Amerikában találtak rá és hosszas elemzések után kiderült, hogy a valószínűleg Nyugat-Európában született egyedek nyugat-afrikai kitérő után átkeltek az Atlanti-óceánon. 4200 kilométert tettek meg 5-8 nap alatt.

Született vándor

A bogáncslepkék (Vanessa cardui) feltűnő mintázatát valószínűleg sokan ismerik, hiszen Európa egyik legelterjedtebb lepkefaját képviselik, de egyedeik a kontinensen kívül a világ számos más pontján is megtalálhatóak, kivéve egy régiót, Dél-Amerikát. Néhány bogáncslepke azonban egy évtizeddel ezelőtt változtatott a helyzeten, miután sikerrel átkeltek az Atlanti-óceánon egy rendkívül hosszú, legalább 4200 kilométeres út során. Az utazás hossza a bogáncslepkéktől talán nem is számítana olyan szokatlan teljesítménynek, hiszen alapvetően vándorlepke fajról van szó, de a folyamatos, víz feletti repülés mindenképpen különleges jelenség még az esetükben is, emellett ez volt az első eset, hogy példát találtak a transzatlanti útra a lepkefaj példányai között.

Idegen vidékeken

A szóban forgó bogáncslepkéket a Barcelonai Botanikai Intézet kutatója, Gerard Talavera fedezte fel Francia-Guyana partjainál egy expedíció során 2013. október 28-ának reggelén: az összesen tíz egyedből álló csoport tagjai szemmel láthatóan kimerültek voltak és a szárnyuk állapotából arra lehetett következtetni, hogy megviselte őket a közelmúltbeli repülés. A begyűjtött három állatot egy nemzetközi kutatócsoport alapos vizsgálatnak vetette alá, ami végül éveken át tartó munkává nőtte ki magát, de a részletekbe menő megfigyelések eredményeként a szakértők felgöngyölítették az ügyet és bizonyítékokat szereztek rá, hogy a lepkék valóban más kontinensről származtak, így a dél-amerikai megjelenésük rekordhosszúságú víz feletti vándorlás következménye lehetett.

Egy nyomozás részletei

A kis testű állatok, például rovarok hosszú távú vándorútjait nehéz pontosan nyomon követni, de a képet utólag is össze lehet illeszteni bizonyos módszerek, többek között DNS-elemzések révén, így fény derülhet a rovarok eredeti élőhelyének és kiindulási pontjának rejtélyére. A bogáncslepkék esetében a vizsgálatokat több lépésben végezték, részben a születési hely, részben a táplálkozási helyszín feltárásával.

A genetikai elemzések során egyértelművé vált, hogy a lepkék európai-afrikai populációkhoz tartoztak, vagyis egészen biztosan nem Észak-Amerikából kerültek Francia-Guyanába.

Az állatok testén található pollenmaradványok vizsgálata arra is rávilágított, hogy a 8-15 fajta növény között, amelyekből a pollenek származtak, kettő olyan is volt (a Guiera senegalensis és a Ziziphus spina-christi), ami Nyugat-Afrikában virágzik augusztustól novemberig, vagyis ezen a területen jutottak táplálékhoz az állatok. A végső megoldást a születési hely meghatározására az izotópos analízis biztosította, aminek során a szárnyakon lévő hidrogén és stroncium izotópokat elemezték a kutatók, majd ezeket izotóp-térképekkel vetették össze: ennek alapján alátámasztották a korábbi feltételezéseket, miszerint a rovarok nagy valószínűséggel valamelyik nyugat-európai országból (Franciaország, Portugália, Írország vagy az Egyesült Királyság), esetleg Nyugat-Afrikából (Mali, Szenegál, Bissau-Guinea) származnak és innen indultak útnak.

Hogyan csinálták?

Azt, hogy a rovarok képesek lehettek megállás nélkül repülni 5-8 napig és átkelni az óceánon a kutatók azzal magyarázzák, hogy a szelek besegítettek a nehéz munkába és az október 28-a előtti napokban arra felé fújó, átlagban 7,47 m/s sebességű szelek erejét kiaknázva gyakran aktív repülésből passzívabb, pihentetőbb siklásba tudtak váltani. Azonban még ebben az esetben is csak akkor lehetséges ilyen hosszú út megtétele, ha a lepkék az út előtt “jó húsban” voltak, a testtömegükhöz viszonyítva közel 14%-os zsírtartalékkal, amiből fedezni tudták a mozgás energiaigényét, valamint, ha a megfelelő, komplex repülési stratégiát alkalmazták, ami segített a teljes kimerülés ellen.

Elfújta a szél

Összességében a kutatás eredményei arra utalnak, hogy nem kizárt a bogáncslepkék ilyen messzire történő utazása, bár szokatlan és most először megfigyelt jelenséget jelent. Az ezen fajhoz tartozó lepkék Európából Afrikába és vissza gyakran vándorolnak, sőt, akár Izlandot és az Északi-sarkkört is elérhetik, miközben összesen 14-15 ezer kilométert tesznek meg, igaz, hogy nem feltétlenül ugyanazok a rovarok érkeznek vissza a kiindulási helyre, hanem az időközben született utódaik, mivel a bogáncslepkék vándorlás közben szaporodnak. Brit kutatók 2018-ben erősítették meg azokat az elméleteket, miszerint a lepkék akár évente kétszer is átrepülnek a Szahara felett, de arra is találtak bizonyítékot hidrogénizotópos vizsgálatokkal, hogy az Afrikából a mediterrán térségbe visszautazó lepkék egy következő generációhoz tartoztak.

Az egy példány által évente megtett út így is rendkívül hosszú, viszont kiemelkedő képességeik ellenére a transzatlanti utazáson résztvevő egyedek minden bizonnyal nem önként vállalkoztak az útra, hanem a szél sodorta el őket. Az állatok megfigyelése emiatt nem csak a lepkék viselkedéséről, hanem a szél által terjesztett egyéb élőlények potenciális útvonaláról és terjedési mintázatáról is adhat új információkat.

(Fotó: Jean-Pol GRANDMONT/Wikimedia Commons, CC BY 3.0, Jazz Borquez/Unsplash, Caleb Stewart/Getty Images)

Hatalmas mellizmok, óriási hippokampusz és állandó éhség - a kolibrik világa különbözik minden más madárétól A kolibrik számára az élővilág többi tagjának mozgása csigalassúnak tűnhet: amíg az ember egyet pislog, ezek a kicsiny madarak többszázszor csapnak szárnyukkal és amíg egyet dobban a szívünk, az övéké kilencet vagy tízet is ver. A kolibrik viszont néhány területen “alulteljesítenek”, sok más madárral ellentétben egyáltalán nem tudnak járni például.


Átírhatja az élet keletkezését az óceán mélyén talált sötét oxigén
Átírhatja az élet keletkezését az óceán mélyén talált sötét oxigén
A bolygón a jelenleg ismert élethez szükséges az oxigén, ami biológiai úton keletkezett fény segítségével fotoszintézissel. Vagy mégsem? Egy mostani, döbbenetes felfedezés szerint az oxigén előállításához sem fényre, sem biológiai folyamatokra nincs feltétlen szükség. Az óceán mélye olyan titkát fedte fel, ami mindent megkérdőjelez.
Hurrikánok erejéből termel áramot a brutális szélturbina
A hihetetlen szerkezet nem csak ellenáll a legrémesebb ítéletidőnek, de áramtermelésre használja annak erejét.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.