Egy nemrégiben végzett brit régészeti ásatás során például a régészek egy hatalmas Viktoriánus kori sör-lerakatot találtak. Februárban, amikor az egykori Tetley Sörgyár helyén ástak, Leeds észak-angol városában, a Nyugat-Yorkshire Régészeti Szolgálat (WYAS) régészei több mint 600 üvegből álló, szépen egymásra helyezett sörösüveg halmot fedeztek fel - sok üveg még tele volt az aranyló nedűvel.
A legtöbb sör átlagos eltarthatósági ideje túlmutat a csomagoláson feltüntetett lejárati időn. Szobahőmérsékleten tárolva azt várhatjuk el, hogy a sör hat-kilenc hónapig kitartson a felhasználhatósági idő letelte után. A hűtés ezt az időtartamot képes akár két évre növelni.
Nos, sajnos, a sör is megromlik idővel, de hogy pontosan mit is jelent itt a “romlik”, az persze attól is függ, hogy ki mit ért a szó alatt, és hogy hány sört ivott előtte.
Mint minden étel, a sör is egy szerves anyag, azaz növényi alapanyagból készül, amely végül elbomlik, mint minden élőlény. A sörgyárak mindent megtesznek annak érdekében, hogy a sör a lehető leghosszabb ideig tartson, de az idő múlásával semmi sem tud ellenállni a baktériumok támadásának és a kémiai reakcióknak.
Három fő módja van annak, ahogy a régi sör találkozhat a végzetével, legalábbis az íze szempontjából: fény expozíció, oxigén expozíció és baktériumok expozíció útján.
Kiderült, hogy az ultraibolya fény ugyanolyan rossz a sörnek, mint a bőrünknek. Amikor az ultraibolya fény behatol a sörösüvegekbe, akkor reagál a komlóban lévő egyik kémiai vegyülettel, azzal a növényi anyaggal, amely a sör komplex, jó ízéért felelős. Ez a kémiai reakció lebontja a fontos ízvegyületeket, mígnem a maradék kinézete és illata pontosan meg nem egyezik bűzös borz váladékában lévő vegyi anyagokkal. Éppen ezért válik a „fényérte” palackozott sör poshadttá. A sörgyárak minimalizálni szeretnék ezt a balesetet azáltal, hogy a sört sötétebb palackoka töltik. Ha a komlós IPA rajongói vagyunk, nem árt ha tudjuk, hogy a barna üveges vagy dobozos sör hosszabban eltartható.
Az oxidáció egy természetes érlelési folyamat, amely végül megváltoztatja a sör ízét és aromáját. Mivel az oxigén kölcsönhatásba lép a sörben lévő kémiai vegyületekkel, lebontja azokat, ami különböző ízekhez vezet. Az oxidáció egyik leggyakoribb eredménye a diacetil, amely vajas aromát ad a sörnek. Más vegyületek más ízeket hoznak ki a sörből, amelyek magukban foglalhatják a karton ízt, a must vagy az idősebb sherry ízét. Mivel az oxidációt a légszivárgás okozza, a palackozott sörök kissé érzékenyebbek lehetnek erre a problémára, mint a szorosabb tömítésű dobozosok. Általános szabály, hogy a legjobb, ha a sört hosszabb ideig függőlegesen tároljuk, mivel ez minimalizálja a sör mennyiségét, amely érintkezésbe kerül a levegővel (ellentétben azzal a módszerrel, ha az oldalukra helyezzük őket, ami maximalizálja a levegő expozíciót).
Végül minden lebomlik, és ennek oka a mikrobiális hatás. Az élő baktériumok is szeretik a sört, és idővel el is fogyasztják. Ez a kereskedelemben értékesített sör esetében viszonylag ritka, mivel a sörfőzők mindent megtesznek a bakteriális szennyeződés minimalizálása érdekében. A sör alkoholtartalma természetes tartósítószerként is szolgál, mivel a mikrobák nem képesek túlélni magas alkoholtartalmú folyadékokban. A hűtés a mikroorganizmusok életciklusát is lassítja, beleértve a palackozott barna sörökben található természetes élesztőket is.
Míg a régészek eredetileg úgy gondolták, hogy a leedsi palackok gyömbérsört tartalmaznak, azóta egy laboratóriumi elemzés kimutatta, hogy a bennük lévő folyadék alkoholtartalma 3 százalék (ABV - alcohol by volume), ami megegyezik egy tipikus (de enyhe) angol Session Ale-ével. A WYAS vezető projektmenedzsere, David Williams szerint a sörök, amelyek valószínűleg az 1880-as években készültek, a régió számos történelmi sörfőzdéjéből származhatnak, köztük a JE Richardson of Leedsből. Bár sok palack még mindig tele volt, van egy igazán rossz hírünk:
A tesztelés ugyanis kimutatta, hogy a sör 0,13 mg/l ólmot tartalmaz - veszélyesen magas mennyiségben. (A WHO által ajánlott biztonságos ólomszint vízben 0,01 mg/l.) A régészek szerint az ólomtartalom valószínűleg a régi sörgyárak ólomcsöveinek köszönhető. Még ha a palackok sem ihatóak (egyelőre), de oktatási célra kitűnően lehet használni őket. Amikor a Tetley telephelyen folyó munka befejeződik, a fejlesztést felügyelő Vastint társaság a viktoriánus korszak mindennapi életének bemutatására létrehozott kiállításon teszi majd megtekinthetővé őket.
És ki tudja. Talán egy szép napon valaki majd azt is kitalálja, hogyan lehet belőlük eltávolítani a (súlyosan mérgező volta mellett amúgy is túl édes) ólmot, és az oxigén, a fény és a baktériumok okozta romlást reverzibilizáló nanoanyagot juttathat a palackokba, és akkor néhány kiválasztott, és arra érdemes bátor ember megkóstolhatja mit ittak ősapánk az ezernyolcszázas évek végén, ha melegen tűzött le rájuk a ritka angliai napsütés.
(Forrás: Vinepair Képek: Pikrepo, WYAS/Facebook)