A legnagyobb nem-nukleáris bomba beceneve, a Bunker Buster, jól mutatja a fegyver célját: az ilyen típusú robbanóeszköz elsődleges funkciója, hogy a föld alá hatolva a legrejtettebb, felszín alatti létesítményeket is meg tudja semmisíteni. A bunker buster nem egyetlen bombát takar, hanem egy bombacsaládot - a speciális bombatípusba tartozó eszközök rendkívül nehezek, és különösen vastag külső burok védi őket a becsapódás erejétől, aminek köszönhetően vastag betonszerkezeteken is át tudnak hatolni. A napokban az egyik ilyen modell, a GBU-57A/B Massive Ordnance Penetrator elnevezésű bomba kiemelt figyelemben részesült, mivel a szakértők szerint az iráni-izraeli konfliktusba esetleg aktívan beavatkozó amerikai kormánynak ez lehet az ütőkártyája Irán fontos nukleáris létesítménye, a Fordó urándúsító üzem ellen.

A fordói üzemet a délnyugat-ázsiai ország titokban építette fel, csak 2009-ben hozták nyilvánosságra a létezését, amikor elkezdődtek a munkák a helyszínen. Az üzem mélyen a föld alatt fekszik, legalább 80 méternyi kőzetréteg védi a támadásoktól, ezért valójában még a bunker rombolók sem tehetnek jelentősebb kárt benne, illetve nem tudják teljesen megsemmisíteni. Éppen ezért, amennyiben a GBU-57A/B Massive Ordnance Penetratort bevetnék ellene, egymás után több bomba ledobására lenne szükség, amelyek ugyanarra a területre érve már valamivel mélyebbre tudnának hatolni. A GBU-57A/B MOP hatása maximum hatvan méterre ér el a föld alatt, de a pontos mélység attól is függ, milyen típusú betonon, vagy kőzeten kell áthaladnia. A hat méter hosszú, 13 600 kilogrammos eszköz 2700 kilogrammnyi robbanóanyagot tud magával szállítani, és vastag, ellenálló burkolata biztosítja, hogy a bomba teljesíti feladatát, áttöri magát a betonon, és a benne tárolt robbanószer nem “aktiválódik” idő előtt. A szerkezet nagyon komplex tervezést igényel annak érdekében, hogy hatékonyan működjön - mondta el a CNN-nek a bombával kapcsolatban Masao Dahlgren rakétavédelmi szakértő.

A Bunker Buster egyik problémája azonban, hogy csak egy fajta repülőgép, a B-2-es bombázók tudják szállítani, amelyeket a Northrop Grumman fejlesztett ki. A B-2 Spirit lopakodó nehézbombázó egyszerre kettőt is elbír a robbanóeszközből, és újratankolás nélkül is akár 6000 tengeri mérföld távolságba tudja szállítani őket, tankolással pedig 10 000 tengeri mérföld a hatótávja. A B-2 a Northrop szerint egy valódi “mérnöki csoda”, amit már számos háborúban bevetettek, többek között Irakban, Afganisztánban és Líbiában is, és bizonyította, hogy ez az “egyik legjobb túlélési képességekkel rendelkező repülőgép” a világon.

Az iránhoz legközelebbi amerikai-brit katonai támaszpont, a Diego Garcia létesítmény egy indiai-óceáni szigeten található, Irán déli partjaitól körülbelül 4000 kilométerre, és a Pentagon már az izraeli-iráni konfliktus jelenlegi kirobbanása előtt, áprilisban hat B-2 lopakodót küldött ide demonstrációs céllal.

Kérdéses, hogy egy nagy pusztító erejű bomba bevetése egy nukleáris létesítmény ellen milyen veszélyeket hordoz, nem jár-e jelentős környezeti kockázattal a bevetése, bár természetesen nem egy működő atomreaktor ellen használnák a fegyvert. 2002-ben az Egyesült Államok még nukleáris bunker busterek fejlesztését is tervezte Irán, Kína, Oroszország és több más ország ellen, de ezek a típusú rombolók az elemzések szerint soha nem tudtak volna olyan mélyre hatolni a föld alá, hogy ki lehessen védeni a robbanásukkal járó radioaktív szennyeződést.

(Fotó: Northrop Grumman, US Air Force)