Ha valaki mostanában csatangolt különböző angol nyelvű közösségi felületeken, könnyen belefuthatott apokaliptikus képsorokba, amelyeket a Purge (magyarul A bűn éjszakája) című horrorfilmből vágtak ki. A Purge alapsztorija nem túl bonyolult: a fikció szerint az USA-ban egyetlen éjszakára eltörlik a büntetőjogot, valamint sem a rendőrség, sem a mentők, illetve egyéb szervek nem válaszolnak a hívásokra – így ezen az éjszakán mindenki kiélheti magát, miközben a „nyájból” is kiválasztódnak a gyengék. Különböző, jellemzően jobboldali csoportok, személyek szerint pedig épp ez az elképzelés fog megvalósulni ténylegesen is Illinois államban 2023. január elsejével, mikor is életbe lép a „Purge-law”, amit kevésbé hangzatosan tehát Bűn éjszakája-törvényként magyarosíthatnánk – legalábbis a törvény gúnynevét, mivel hivatalosan értelemszerűen nem így nevezik.

A törvény hivatalos elnevezése „SAFE-T” Act, amely egy mozaikszó: a Safety, Accountability, Fairness és az Equity-Today szavakból lett összebarkácsolva. A törvény jövő év január elsejével lép hatályba, és lényegében felszámolja az óvadék intézményét még olyan esetekben is, mint a rablás, bizonyos típusú gyilkosság, gyújtogatás vagy az emberrablás, illetve több, droggal történő visszaélés esetén is. A szóban forgó gyilkosság egyébként az úgynevezett „second degree murder”, ami az aljas szándékból elkövetett, de nem előre kitervelt gyilkosságot jelenti.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akik a szóban forgó bűncselekményeket elkövették, azok a tárgyalás előtt szabad lábra bocsájthatóak, hacsak az ügyészek nem állnak elő olyan „egyértelmű és meggyőző” bizonyítékkal, hogy a vádlott veszélyt jelenthet egy adott személyre, személyekre, illetve komolyan fennáll a szökés lehetősége. A kritikusok azonban megemlítik azt, hogy az ügyészeknek erre mindössze 48 órájuk lesz, ami nem elég arra, hogy térfigyelő kamerákból, laboratóriumból, illetve egyéb kriminológiai módszerekből származó bizonyítékokkal előálljanak.

Mások szerint azonban az óvadék intézménye az USA-ban kifejezetten a szegényebbeket, elsősorban a különböző, társadalmi szempontból hátrányokat szenvedő etnikai csoportokat büntette, mivel ők nem tudták kifizetni az óvadékot. Ennek eredménye, hogy az amerikai börtönökben ötből három fogvatartott esetében nem is született semmiféle ítélet – ami azt jelenti, hogy a börtönökben félmillióan bármiféle ítélet nélkül ülnek, és várják a tárgyalásukat. A Center For American Progress intézet szerint ehhez társul, hogy az előzetes elzárás a tanulmányok szerint csak növeli annak az esélyét, hogy az illetőt újra letartóztassák, ami így egy végtelen kört indíthat be az adott személy életében.

A jobboldali NY Post kifejezetten pokoli képeket vetít a jövőbe, és ez a cikk már „Purge-law”-ként hivatkozik a törvényre, illetve egyébként is aktívan ehhez a horrorszériához hasonlítja Illinois és kiemelten Chicago jövőjét. A cikk kifogásolja azt is, hogy a szerző szerint az illinois-i bírák nagy része „progresszív aktivista”, akik különösebb „hezitálás” nélkül küldik vissza a közösségekbe majd a bűnözőket. A lap szerint tovább rontja a helyzetet, hogy az elektronikus megfigyelőeszközökkel szabadon engedett elkövetőknek 48 órán keresztül kell megsérteniük a feltételes szabadságukat, mielőtt az bűncselekménynek minősülne. Vagyis az új törvény 48 órányi engedményt ad ezeknek a bűnözőknek, mivel a rendőrség 48 órán keresztül nem reagálhat például a bokafigyelő riasztására. A lap megemlíti azt is, hogy Chicagóban működik az USA legnagyobb bokafigyelő-programja.

Mindez, sőt már a törvény elfogadása is azt eredményezte a NY Post cikke szerint, hogy a bűnözők felbátorodtak, amire utal az is, hogy 2022 augusztusában az erőszakos bűncselekmények száma 2021 augusztusához képest 36 százalékkal megugrott. A chicagói rendőrség honlapja szerint egyébként a múlt heti (2022. szeptember 12-18) statisztikák hasonló, 37 százalékos emelkedést mutattak, de ez az összes bejelentésre együttesen igaz, míg például a 2021-es hasonló időszakhoz képest a gyilkosságok száma 16 százalékkal csökkent, és inkább a rablásos bűncselekmények száma emelkedett nagyobb mértékben.

Természetesen nem mindenki szerint lesz ettől vége a világnak, az NBC Chicago például kitér arra, hogy némileg hasonló törvényeket elfogadtak mind New Yorkban, mind pedig New Jersey-ben, ezeknél az illinois-i változat annyival megy messzebb, hogy teljesen felszámolja tehát az óvadék intézményét – a New York-i tanulságokra egyébként még visszatérünk majd. A vitába bekapcsolódott az AP is egy tényellenőrző cikkel, ami szerint hibás az állítás, hogy a fentebb említett, súlyos bűncselekmények elkövetői mostantól szabadon várhatják meg a tárgyalást, egyszerűen csak mostantól magasabb sztenderdeket követel meg annak a bizonyítása, hogy valakit a tárgyalásig börtönben kell tartani. Emellett a törvény kivezeti az óvadékot, mint a tárgyalásig történő szabadlábra helyezés feltételét is. Az a visszatérő elem különösen az amerikai jobboldali sajtóban, amely szerint bizonyos, akár súlyos bűncselekmények esetén nem lehet elzárást foganatosítani, mivel ezek január elsejétől a „non-detainable” kategóriába esnek, olyannyira nem igazak, hogy a „non-detainable” szókapcsolat meg sem jelenik a törvény szövegében.

Mint az AP leírja, a SAFE-T egy olyan büntetőjogi törvény, amelyet 2021-ben a rasszizmus és a rendőrségi brutalitás felszámolása érdekében, George Floyd és Breonna Taylor, valamint más áldozatok halálát követően hoztak. Ugyanakkor a gyanúsítottak ez után is börtönbe küldhetőek a tárgyalás előtt is, amennyiben valakire veszélyt jelentenek, vagy fennáll a szökés esélye. Igaz viszont az is, hogy ennek bizonyítása mostantól nehezebb lesz, és a kritikusok épp azt hangsúlyozzák, hogy nem egyszerűen a sztenderdek emelkedtek, de a gyakorlatban lehetetlen lesz valakit rács mögé küldeni a tárgyalásig. Eddig például az ügyészeknek azt kellett bizonyítaniuk, hogy a vádlott veszélyt jelenthet az általánosságban vett közösségre, mostantól viszont azt, hogy a vádlott veszélyt jelenthet egy „specifikus, meghatározott személyre vagy személyekre”. Illetve az ügyészeknek kell bizonyítaniuk azt is, hogy nagy az esélye a vádlott szökésének. Az AP-nek nyilatkozó asszisztens államügyész szerint mindez a mostani rendszernél sokkal nagyobb terhet hárít majd a bíróságokra, és a bizonyítással kapcsolatos új sztenderdek egyenesen teljesíthetetlenek lesznek.

Összességében tehát a vitát arra lehet leszűkíteni, hogy veszélyes bűnözők mekkora eséllyel szabadulhatnak rá ismét a társadalomra azután, hogy egy bűncselekményt elkövettek. A törvény kritikusai szerint lényegében azonnal, mivel az előzetes letartóztatáshoz szükséges jogi feltételek a bíróságok és az ügyészek részéről voltaképpen teljesíthetetlenek. A nagy kérdés persze az, hogy akit egyszer elkaptak a rendőrök egy bűncselekmény miatt, az a tárgyalásáig szabadlábon mekkora eséllyel fog újabb bűntényt elkövetni – erről viszont már akadnak adatok éppen New York kapcsán, ahol tehát a SAFE-T-hez hasonló törvény született. Ez alapján 2021 márciusáig azon 48 ezer embernek, akik otthon várták a tárgyalásukat, csak az egy százalékát tartóztatták le ismét valamilyen bűncselekmény miatt.

Kérdéseinkkel az óvadékkal és a letartóztatással kapcsolatban megkerestük Dr. Lőrik József Balázs ügyvéd urat, akinek az irodája büntetőjogra specializálódott. Arra voltunk kíváncsiak, hogy egyrészt nálunk miként működik és épül fel rendszer, illetve hogy általában milyen célokat szolgál. A következő választ kaptuk:

A letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt. Elrendeléséről a bíró dönt az ügyészség indítványára.

A letartóztatás három célja:

• a, újabb bűncselekmény elkövetésének,
• b, bizonyítás megnehezítésének megakadályozása, illetve
• c, a terhelt jelenlétének biztosítása az eljárási cselekményen.

A letartóztatás helyett enyhébb kényszerintézkedés a bűnügyi felügyelet, amelynek három formája van:

• a, hely elhagyásának,
• b, helyek látogatásának a tilalma
• c, jelentkezési kötelezettség a rendőrségen

Fentiekhez képest az óvadék nem önálló, hanem a bűnügyi felügyelet vagy távoltartás szabályainak megtartását biztosító intézkedés. Célja a terhelt jelenlétének biztosítása letartóztatás nélkül.

Törekedni kell arra, hogy a kényszerintézkedés a lehető legrövidebb ideig tartson és a lehető legkisebb mértékben korlátozza a terhelt jogait.

(Kép: Flickr/Studio Incendo)