Párizsban a férjével, Pierre Curie-vel júliusban előbb a polónium nyomára bukkantak, december 26-án pedig – Gustave Bémonttal együtt – a Francia Tudományos Akadémián bejelentették a rádiumot.

Curie Röntgen 1895-ös röntgensugárzás-felfedezése és Becquerel 1896-os, fény nélkül is működő uránsugárzása nyomán kezdett méricskélni. A piezoelektromos kvarcelektrométerrel – Jacques Curie találmányával – nem fotólemezeket figyelt, hanem az ionizált levegő parányi áramát.

„Inkább a sugaraknak kitett levegő vezetőképességét mértem” – írta Marie Curie.

A pitchblende (szurokérc, uraninit) a kísérlet közben makacsul erősebben sugárzott, mint a tiszta urán, ezért a csapat arra jutott: egy ismeretlen elem bújik meg az ércben. Júliusban aztán meg is nevezték a polóniumot, ami a korabeli mérések szerint már több százszor „radioaktívabb” volt az uránnál; december 26-án pedig a rádiumot, addig elképzelhetetlen, nagyjából 900-szoros aktivitással.

A felfedezés Nobel-díjat hozott 1903-ban (Henri Becquerellel megosztva), a sugárzás viszont égési sebeket és betegséget is: Marie Curie 1934-ben, 66 évesen aplasztikus anémiában halt meg, és az 1898-as jegyzetfüzete ma is ólomdobozban pihen.

(Forrás: LS, kép: Marie és Pierre Curie (középen és jobbra) a laborjukban egy másik, azonosítatlan férfival. (Kép forrása: Marie és Pierre Curie (középen) egy férfival a párizsi laboratóriumukban, műszerek mellett. Fotó, kb. 1900. Wellcome Collection. Forrás: Wellcome Collection.)