A Texasi Egyetem austini kutatói által megfigyelt jelenség során kőzetdarabok válnak le a kontinens alapjáról, majd belesüllyednek a Föld köpenyébe. A kutatók szerint ez a folyamat egy ősi tektonikus lemez maradványaival lehet összefüggésben.

A Nature Geoscience folyóiratban publikált tanulmány az első, amely valós időben dokumentálta ezt a jelenséget, amelyet a kutatók „kratonikus elvékonyodásnak” neveztek el. A kratonok a kontinentális litoszféra ősi, stabil részei, amelyek évmilliárdokon át megmaradtak. Bár ezek jellemzően igen ellenállóak, a múltban már tapasztaltak átalakulásokat. Például az észak-kínai kraton is elveszítette legmélyebb gyökereit évmilliókkal ezelőtt.

A kutatást vezető Junlin Hua, aki jelenleg posztdoktori ösztöndíjas az UT Austinnál, így magyarázta a megfigyelést:

„Észrevettük, hogy valami zajlik a kraton alatt, és szerencsére egy új elképzelést is kaptunk arról, mi okozhatja ezt az elvékonyodást.”

Úgy tűnik, hogy ez a folyamat az Egyesült Államok középnyugati része alatt koncentrálódik. A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy nincs közvetlen veszély, mivel a jelenség évmilliók alatt zajlik le. Végül várhatóan magától megszűnik, amikor a tektonikus maradványok egyre mélyebbre süllyednek, és ezzel a hatásuk is elvész.

Az eseményért valószínűleg a Farallon-lemez felelős, egy régóta alámerült óceáni tektonikus lemez, amely mintegy 200 millió éve kezdett az észak-amerikai kontinens alá süllyedni. Bár jelenleg már körülbelül 600 kilométer mélyen helyezkedik el a felszín alatt, valószínűleg zavarokat okoz a köpeny áramlásában, ezáltal nyíróerőket hoz létre, melyek lassan erodálják a kraton alját. Emellett elképzelhető, hogy olyan vegyületeket is felszabadít, amelyek tovább gyengítik az alatta lévő kőzeteket.

A kutatók Junlin Hua és Stephen Grand által kidolgozott, teljes hullámformájú szeizmikus tomográfiai modellt használtak, így korábban nem látott részletességgel jeleníthették meg ezt a „csepegést”.

„Ennek a módszernek köszönhetően pontosabban láthattuk azt a kritikus zónát, amely a mélyebb köpenyt és a felszíni litoszférát elválasztja” – mondta Thorsten Becker társszerző.

A számítógépes modellek azt mutatták, hogy amikor beillesztették a Farallon-lemezt, a kraton valóban „csöpögni” kezdett. Amikor a lemezt eltávolították, a csepegés megszűnt. Noha ezeknek a modelleknek vannak korlátai, Becker megjegyezte:

„Úgy tűnik, ezek a jelenségek számos helyen felbukkannak és eltűnnek. Valós, létező folyamatról beszélünk.”

(Kép: NASA/Goddard Space Flight Center Scientific Visualization Studio)