A nemrégiben felfedezett fonálférgek, vagyis nematodák az úgynevezett kriptobiotikus állapotra képes élőlények közé tartoznak, amelyek elviselik a víz vagy az oxigén teljes hiányát, és ellenállnak a magas hőmérsékletnek, a fagynak vagy a sóban rendkívül gazdag környezetnek is. "A halál és az élet közötti állapotban" maradnak akár évezredeken át, ekkor anyagcseréjük kimutathatatlan szintre csökken, mondta a felfedezéssel kapcsolatban az egyik kutató a CNN-nek.

Miután a talajból kiemelték a fagyott mintákat, a kutatók egyike, Anastasia Shatilovich egyszerűen rehidratált, vagyis vízzel látott el két fonálférget, ezzel újraélesztve azokat, majd 100, még fagyott egyeddel együtt a németországi laboratóriumokba szállította az állatokat. Ekkor még nem tudták megállapítani, hogy ma is ismert fajról van-e szó, ezért a drezdai és kölni tudósokból álló csapat genetikai elemzést végzett, amely kimutatta, hogy ezek a férgek egy eddig ismeretlen fajhoz tartoznak. A kutatók az állatfajt Panagrolaimus kolymaenisnek nevezték el.

A vizsgálat során az is kiderült, hogy P. kolymaenis osztozik a C. elegans-szal - egy másik, tudományos vizsgálatokban gyakran használt organizmussal - "egy olyan molekuláris eszköztárban", amely lehetővé teszi számára a kriptobiózist.

Mindkét organizmus egy trehalóz nevű cukrot termel, valószínűleg ez teszi lehetővé számukra, hogy túléljék a fagyást és a kiszáradást.

Ez azért is különös és jelentős, mert a két fajt 200-300 millió év választotta el egymástól, így az a tény, hogy ugyanazt a biokémiai folyamatot használták a túléléshez azt jelenti, hogy az evolúció egyes folyamatai mélyen konzerválódtak.

A jelenlegihez hasonló szenzációs felfedezés volt, amikor 2018-ban a tudósok bejelentették, hogy felfedeztek és újraélesztettek kétféle mikroszkopikus fonálférget, amelyeket szintén a szibériai permafrosztban találtak. Ezek az apró – csupán 1-2 milliméteres - állatok körülbelül 42 ezer éve voltak fagyott állapotban.

„Ezeket az élőlényeket tanulmányozva olyan információkra tehetünk szert, amelyek segíthetnek akár más, veszélyeztetett fajok védelmében is”, mondta Philipp Schiffer, a Kölni Egyetem Zoológiai Intézetének kutatócsoport-vezetője.

Akadnak olyan kutatók is, akik szkeptikusak a felfedezéssel kapcsolatban. Byron Adams, a Brigham Young Egyetem biológusa például nincs meggyőződve róla, hogy a fonálférgek valóban több tízezer évesek. Adams nem a radiokarbonos kormeghatározás során vizsgált növényi anyag korában kételkedik, hanem abban nem biztos, hogy az állatok is ugyanannyi ideje vannak-e a talajban, mint az egyéb szerves anyagok, és nem csupán „felületi szennyeződések”. Szerinte úgy lehetne ezzel kapcsolatban biztosra menni, ha kiterjedt talajmintát vennének az adott terület felső rétegeiből, és bebizonyosodna, hogy a benne lévő fonálférgek különböznek azoktól, amiket a permafrosztban találtak.

Teymuras Kurzchalia, a drezdai Max Planck Molekuláris Sejtbiológiai és Genetikai Intézet emeritus sejtbiológusa, a jelenlegi tanulmány egyik szerzője a fenti kételyekre úgy reagált, hogy bízik a mintavételt végző tudósok által alkalmazott sterilitási eljárásokban, amelyekkel elkerülték, hogy modernkori szennyeződések jussanak a mintákba.

(Borítókép: Anastasia Shatilovic/Institute of Physicochemical and Biological Problems in Soil Science)