Egy elrontott világháborús harci repülőtől az okostelefonig: így született meg a dizájn alapelve

2020 / 05 / 03 / Felkai Ádám
Egy elrontott világháborús harci repülőtől az okostelefonig: így született meg a dizájn alapelve
A B-17 Flying Fortress, magyarul a Repülő Erőd tervezése és kivitelézése mindössze egyetlen évet vett igénybe. A gép stratapabíró volt, akár a légvédelmi ütegek lövedékeinek találatát is kibírta. Négy motor mozgatta a hatalmas géptestet, amelyből mindenhonnan géppuskák meredeztek elő – igazi, az eddigi utolsó nagy háborúban fogant szörnyeteg volt.

Ugyanakkor rejtélyes balesetek is szép számmal fordultak elő a gép történetében – ezeket a pilóták hibáinak tudták be. Csak a háború után derült ki, hogy nem ez a helyzet.

Két válasz lehetett arra, hogy miért baleseteznek ennyit ezek a gépek: az egyik szerint a gép az ok, a másik szerint az ember. Mivel a gépekben nem találták semmi mérnöki hibát, a Légierő egy fiatal pszichológust, Paul Fittset kérte fel, hogy utánajárjon a talánynak.

 

Fitts idővel a Légierő egyik legnagyobb koponyája lett, kidolgozta az emberi mozgással kapcsolatost törvényét, a Fitts törvényt, és a légi biztonság erősítésének egyik úttörőjévé vált.

A Fitts asztalán landolt sokezer baleseti jegyzőkönyv jellemzően mind azzal záródott, hogy az eset a pilóta hibája miatt történt. Mivel rengeteg frissen sorozott katona került a Légierő kötelékébe, a hibák esetén arra jutottak, hogy az illető mégsem volt pilótának való, vagy valamilyen szempontból hiányos volt a kiképzése.

A jegyzőkönyvek alapján a háború egy 22 hónapos szakaszában 457 baleset történt. Fitts kollégája, Alfonse Chapanis átvizsgálta a gépeket, beszélt a repülő személyzettel, és ezután gyorsan megtalálta a rejtély megoldását.

Nem a pilóták hibáztak, nem is a kiképzés volt elkapkodott, hanem Chapanis arra jutott, hogy ezekkel a gépekkel csoda volt, hogy egyáltalán tudott valaki repülni.

És nem valamiféle szigorú értelemben vett mérnöki bebandzsítás miatt, hanem ahogy a történelemben ezt most először jegyzőkönyvbe vésték: a gépek dizájnja volt a ludas.

Azért került sor a rengeteg balesetre landoláskor, mert a fékszárnyak és a futómű irányítása teljesen egyformán nézett ki. Az amúgy is stresszes bevetésről visszatérő pilóta kinyúlt, hogy leszálláskor kiengedje a futóműveket, ám ehelyett a fékszárnyakat állította át, a futómű pedig maradt a gép belsejében.

Chapanis megoldása a problémára pofonegyszerű volt: olyan rendszert dolgozott ki, ahol a különböző kontrollgombok és karok már tapintásra is teljesen eltértek egymástól, vagyis akkor sem lehetett őket összekeverni, ha valaki sötétben repült.

Ez a dizájnmegoldás idővel a shape coding elnevezést kapta, és ma is emiatt tér el egymástól a repülőkben a fékszárny és a futómű irányítása.

Ám a shape control lényege nem csak a légi közlekedésben, hanem a minket körülvevő világban is mindenütt tetten érhető: emiatt más és a más az autóban a különböző irányítóelemek tapintása, aki pedig rendszeresen játszik videojátékokat, az nyilván rögtön a kontroller eltérő alakú és tapintású gombjaira asszociált.

Ám hogy még ennél is hétkönapibb példát mondjunk, emiatt térnek el a virtuális gombok mintái az érintőképernyőkön, mint amilyen mondjuk a lapozás vagy a kinagyítás.

Fitts törvénye pedig olyan prediktív modell lett, amely alapján lemodellezhető a mozgás ember és számítógép között. Ennek köszönhetően tudjuk mozgatni a kurzort a képernyőn.

Chapanis és Fitts végső soron a kurzoroknál, repülési biztonságnál és megoldott légügyi rejtélyeknél is sokkal többet adott az emberiségnek: megváltoztatták, ahogy a gép és ember kapcsolatáról gondolkozunk. Miközben azt látták, hogy katonák halnak meg az elbaltázott dizájnmegoldások miatt, feltaláltak egy új paradigmát.

Ez a paradigma vezetett el a mai felhasználóbarát világunkhoz.

Ennek a paradigmának a lényege, hogy abszurd elképezelés úgy kiképezni embereket, hogy azok tökéletesen teljesítenek majd miközben körülöttük a körülmények is megfelelőek (pedig hát nem csak a háborúban, de úgy általában a valóságban is ritkán azok).

Ehelyett olyan gépeket kell készíteni, amelyeket az emberek külön odafigyelés nélkül is tudnak működtetni a messze nem tökéletes mindennapok okozta terhelés közepette is. Végső soron tehát nem az ember van a gépért, hanem a gép az emberért.

Már csak a társadalmat kellene ennek szellemében átállítanunk...

(Kép: Wikipedia)


Továbbra is hódít a párját ritkító hungarikum, ami a jövő tudósait és művészeit adja a világnak
Továbbra is hódít a párját ritkító hungarikum, ami a jövő tudósait és művészeit adja a világnak
Az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) által szervezett Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) sok évtizedes hagyománya mára széles körű népszerűséget ért el, és fontos kiindulási pont lehet a hazai és határon túli tehetségek számára a jövőbeli karrierjük felé vezető úton. A 2025-ös, 37. konferencia előtt az OTDK céljáról és működéséről Prof. Dr. Szendrő Péter örökös elnök úrral és dr. Cziráki Szabinával, az OTDT titkárával beszélgettünk.
Radioaktív szivárgás Európa legnagyobb reaktorában!
Radioaktív szivárgás Európa legnagyobb reaktorában!
Az incidens a finnországi Olkiluoto 3 atomerőműben történt, Európa legnagyobb és a legerősebb reaktora.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.