Szinte pontosan három éve vásároltam magamnak először vezeték nélküli fülest, hosszú-hosszú gondolkodás után. Rettegtem, hogy ki fog hagyni, féltem, hogy állandóan lemerül, szívtam a fogam, hogy drága, aztán mégis beszereztem egy Bose Soundlink Around-Ear II-t. A fülest azóta használom, és ugyan a fülpárnákat idén nyáron le kellett cserélni, mert elkezdtek hámlani, de ha valamivel egy percig nem volt gondom, az az akksi volt. Hajnali és esti kutyasétáltatáshoz, munkába be és munkából haza használom, ami nagyjából két óra zene- és podcasthallgatást jelent naponta. Ehhez eleinte

kéthetente, mostanra, három év után, hetente kell töltenem.

Amikor a Verge-ön találkoztam a hírrel, hogy a JBL napenergiával tölthető füleseket tervez kihozni, akkor elsőre úgy tűnt, hogy egy nemlétező problémát fognak rosszul megoldani. Értem én, hogy mekkora szabadság nem aggódni konnektorkérdéseken, még kéthetente sem - de az, hogy ezért napi 2.5 órát kell tölteni a napon, kevés országban és kevés életmód mellett tűnik kivitelezhetőnek. Ahogy az is fontos, persze, hogy fölöslegesen ne használjuk fel drága bolygónk erőforrásait, de ha a ZDNET arra jutott pár éve, hogy

naponta töltögetni a mobilunkat nagyjából egydolláros költség évente,

akkor az a sejtésem, hogy egy füles sem eszik annyit, mint egy Tesla - arról pedig fogalmam sincs, hogy egy napelemes fejpántot előállítani károsabb-e vajon, mint egy simát. A tippem, hogy igen.

A következő kérdés, hogy vajon miért nem gyártották le és dobozolták be, majd dobták piacra a Reflect Eternalt, miért kellett ehhez közösségi kampányt indítani. A válasz nem az, hogy hiányzik hozzá a pénz:

a JBL anyavállalata, a Samsung 7.78 billió won, vagyis körülbelül kétezermilliárd forint profitot termelt az elmúlt negyedévben. Valószínűleg jutott volna erre a fülesre is belőle.

A gyártó tehát nincs pénzszűkében, viszont abban könnyen lehet bizonytalan, hogy kell-e ez a termék bárkinek. A Hasbro Transformers robotra gyűjtött, de a Lego és a General Electric is kalapozott már egy-egy ötletére pénzt, azt remélve, hogy ezzel

hírt generál az újításáról, és megnézi, vajon érdekli-e annyira a potenciális vásárlókat, hogy fizessenek is érte.

Erre nincs az a kutatás, ami képes volna: egy fókuszcsoportos beszélgetésen vagy egy online kérdőívben könnyebb azt mondani, hogy “persze, hogy érdekel, azonnal fizetnék érte”, mint előkapni a dombornyomottat, és befizetni 67 vagy 89 eurót az Indiegogón egy fülhallgatóért, ami biztos, hogy újszerű, valószínű, hogy elkészül, és lehet, hogy még értelme is lesz. Ha igen, akkor azok a bizonyos első támogatók büszkén sétálnak majd napi két és fél órát a tűző napsütésben, hogy aztán hangosan felröhögjenek, bármikor konnektort látnak. Ha nem, akkor hallgatnak az egészről, és bíznak benne, hogy a barátaik is ugyanolyan gyorsan elfelejtik a projektet, mint az ötletgazdák.