Egy fekete lyuknak szívverése is lehet, mutatjuk a legrégebb óta dobogót
2020 / 06 / 13 / justin.viktor
Egy fekete lyuknak szívverése is lehet, mutatjuk a legrégebb óta dobogót
Az Univerzum távoli helyeiről érkező periodikus, ismétlődő és szűnni nem akaró jelek mindig különös izgalmat jelentenek a csillagászok, és kutatók életében. Ha valaha majd felveszi velünk a kapcsolatot egy idegen civilizáció, azt nagyjából így szeretjük elképzelni. De persze az is lehetséges, hogy "csak" egy szupermasszív fekete lyuk szívverését rögzítjük éppen.

2007-ben a tudósok észlelték egy fekete lyuk szívverését a REJ1034+396 nevű galaxis közepén, ami közel 600 millió fényévnyire található a Földtől. A tudósok azt tapasztalták, hogy a galaktikus óriás szívverésszerű jele óránként megismétlődik.

Később, 2018-ban, az Európai Űrügynökség XMM-Newton röntgen műholdja is megfigyelte a fekete lyukat. Megállapította, hogy az ismételt szívverés még mindig fogható. Egy új tanulmány, amely a REJ1034+396 összes, XMM–Newton által végzett 2018-as megfigyelésen alapul, megerősítette, hogy a fekete lyuk szíve még mindig dobog. Ez a leghosszabb ideig tartó szívverés, amelyet valaha tapasztaltak egy fekete lyuknál.


A fekete lyuk, az “EEG”-jével, vagyis szívverésének 2007-ben és 2018-ban megfigyelt jelével. (Kép: Dr. Chichuan Jin, Kínai Tudományos Akadémia és Nemzeti Csillagászati ​​Obszervatórium, valamint a NASA/Goddard Űrrepülési Központ Conceptual Image Lab.)

Az ismételődő ütemet röntgen-műholdas megfigyelések észlelték, miután a jelet a Nap több évig blokkolta. A friss kutatás részletes betekintést nyújthat az eseményhorizonthoz közeli méretekről és szerkezetről, a fekete lyuk körüli térről, ahonnan semmi sem tud szabadulni, még a fényt sem. Chris Done professzor, a Durhami Egyetem Extragalaktikus Csillagászati ​​Intézetében elmondta:

„Az anyag, amely egy szupermasszív fekete lyukba hullik, ahogy a fekete lyuk az akkréciós korongból táplálkozik, óriási energiát szabadít fel egy viszonylag apró térrészben, ám ez ritkán jelentkezik olyan meghatározott ismétlődő mintában, mint egy szívverés során.” 

"A dobbanások közötti idő megmutatja nekünk az eseményhorizont közelében elhelyezkedő anyag méretét és szerkezetét. A szívverés kialakulásáról azt gondoljuk, hogy az akkréciós korong belső részei kiszélesednek és összehúzódnak. Az egyetlen másik rendszer, ami hasonlóképp tűnik viselkedni, egy 100 000-szer kisebb, csillag tömegű fekete lyuk a Tejútrendszerben, melyet egy bináris társ-csillag táplál, és ennek fényessége és időskálái is méretarányosan kisebbek. Ez alátámasztja, hogy működik az egyszerű tömeg alapú méretarányos skálázás a fekete lyukaknál, még a legritkább viselkedés esetén is."

Bárhogy is legyen, ez a szívverés a bizonyíték rá, hogy egy szupermasszív fekete lyukból eredő jelek, erőteljesek és kitartóak lehetnek. Eközben kihívást is jelent a tudósok számára, hogy tovább vizsgálják ennek a szívverésszerű jelnek a természetét és eredetét. A tudósok összehasonlító elemzéseket terveznek, melynek során összehasonlítják a friss felfedezést a csillagtömegű fekete lyukak viselkedésével a Tejútban. A kutatást a Kínai Tudományos Akadémia Nemzeti Csillagászati ​​Obszervatóriumai, és az Egyesült Királyság Durham Egyeteme végezték.

(Forrás: OxfordAcademic Képek: WPF)

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!


Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.