Az első napi felfedezést követően a két asztronauta, Neil Armstrong és Buzz Aldrin visszatért a holdkompba, az Eagle-be. Vacsora után megpróbáltak szundítani egyet. Mivel a kompot csak a legszükségesebb berendezéssel szerelték fel, így nem volt rajta külön ágy, de még csak szék sem. Aldrin a padlóra heveredett le, Armstrong pedig egy függőágyszerűséget feszített ki magának.

Miközben Aldrin a földön fekve a kompon mindenütt jelenlévő holdport vizsgálgatta (állítása szerint ennek amúgy olyan a szaga, mint a lőpornak), valami különösre figyelt fel a padlón.

Mivel a holdra szállás nem volt épp egy wellness hétvége, ezért nem aludtak sokat, és Aldrinnak erősen kellett koncentrálnia arra, hogy egyáltalán tényleg látott-e valamit. Ekkor ébredt rá, hogy az a bizonyos valami egy kapcsoló volt valamelyik biztosítéktábláról, amely akkor törhetett le, amikor Armstronggal beöltöztek a nehézkes űrruhákba a komp szűk belsejében. A holdkompot ugyanis úgy tervezték, hogy minél könnyebb legyen, és ezért nem fedték le a drótozást, vezetékeket és a csöveket.

Aldrin ezután átkutatta a biztosítéktáblákat, és ekkor fedezte fel, hogy nagyon nagy a baj: a kapcsoló arról az áramkörről tört le, amely aktiválta volna a holdkompot, hogy elhagyja a Holdat, és visszatérjen a Columbiára, amelyet Michael Collins asztronauta vezetett.

A vészhelyzetet tovább fokozta, hogy nem volt rá fogatókönyv. Arra ugyanis nem egy tervet kidolgoztak, hogy mit történjék akkor, ha a holdkomp nem tud a Columbiához dokkolni. Az viszont szóba sem került, hogy az Eagle esetleg képtelen lesz felszállni a Holdról. A komp nélkül viszont semmilyen módon nem tudtak feljutni a Columbiához, és Collins sem tudott elég közel repülni hozzájuk: teljesen magukra maradtak tehát. Ráadásul a levegőkészlet is fogyott.

Az esetet jelezték Houstonnak, ahonnan az az utasítás érkezett, hogy mindenképpen pihenjenek, addig a földi irányítás megpróbál valamit kitalálni. Ezután Aldrin és Armstrong nyilván nem túl nyugodt álomra hajtották a fejük, majd órák múlva Houston ébresztette őket a rossz hírrel: a NASA mérnökei nem találtak megoldást a problémára.

Aldrin ezután újra megvizsgálta a kapcsolótáblát. Arra jutott, hogy ha valahogy betömhetné a lyukat, amit a kiszakadt kapcsoló hagyott maga után, akkor talán aktiválódna az áramkör. Ám mivel elektromos szerkezetről volt szó, ezért az ujja vagy valami fémeszköz nem jött szóba. Ekkor jutott Aldrin eszébe a filctoll, amit a ruhája zsebében tartott. A filctollal rögzítette a kapcsolót, és az áramkör bekapcsolt állapotban maradt.

Szerencsére további probléma már nem akadt, és a holdkomp vissza tudott térni a Columbiára. Az Apollo-11 asztronautái július 24-én a Csendes-óceánban landoltak, ahonnan a U.S.S. Hornet vette fel őket. Aldrin elmondása szerint mind a törött kapcsolót, mind a filctollat a mai napig megtartotta.

(Forrás: The Vintage News, kép: Wikipedia)