Mennydörgés

Azok, akik képesek összehúzni ezt az apró izmot a hallójárat fölött, különleges képességgel rendelkeznek: a művelet mély, mennydörgés-szerű robajt kelt a fülükben. Ez ráadásul nem új felfedezés. Ennek az izomnak az önkéntes összehúzódása által keltett hangról már 1842-ben beszámolt Johannes Müller fiziológus-orvos, az Elements of Physiology Volume 2 című könyvében, az 1832. oldalon.

A tapasztalat szerint, ami számunkra normálisnak tűnik, teljesen szokatlan lehet egy másik személy számára, és fordítva, az emberi fiziológia ugyanis elég változatos és széles skálájú. Nemrég bejárta az internetet egy Massimo névre hallgató, tudományos Twitter-fiókot üzemeltető olasz mérnök tweetje, ami két csoportra osztotta az embereket: azokra akik “képesek rá” és azokra, akiknek többsége korábban azt sem tudta, hogy van valami, amire esetleg képesnek kellene lenniük.

Mindenki másképp csinálja

Az emberi populáció egy része tehát képes akaratlagosan működtetni a fülben lévő “musculus tensor tympanicus”  izmot. Az izom összehúzása rezgést és hangot kelt, melyet általában zümmögő hangként írnak le. Az izomnak valójában fontos szerepe van a hallásunkban. Amikor hangokat hallunk, a dobhártya rezgésbe jön, a hangok egy sor csontocskára továbbítódnak - a kalapácscsont, az üllőcsont és a kengyel, - amelyek a hanghullámokat továbbítják a belső fülhöz. 

A kalapácscsont van a legközelebb a középfülhöz, ez továbbítja a membrán rezgéseit, az üllőcsontra. A tensor tympanicus a kalapácscsonthoz csatlakozik, és amikor összehúzódik, elhúzza a kalapácscsontot a dobhártyától, amely megfeszíti a dobhártya membránját (vagy tympanikus membránt, innen az izom neve), korlátozza annak vibrációs képességét, és ezáltal csillapítja a belső fülbe továbbított rezgést. A tensor tympanicus ezt reflexszerűen elvégzi hangos zajra reagálva, amiről az orvosok úgy gondolják, hogy ez védi meg a belső fül sejtjeit a sérülésektől. 

Multitool a fülben

A feltételezések szerint az izomnak két további szerepe is van. Egyrészt elrejti az alacsony frekvenciájú hangokat, ami lehetővé teszi számunkra, hogy jobban halljuk a magas frekvenciájú hangokat. Másrészt a saját magunk által generált hangokra összehúzódik, például a rágásra, köhögésre, beszédre és ásításra adott válaszként, valószínűleg annak megakadályozására, hogy saját testünk zajai megsüketítsenek bennünket. Amikor a tensor tympanicus összehúzódik, amit hallunk, az szó szerint a saját izmunk hangja.

Ha azok közé tartozunk, akik nem képesek akaratlagosan “működtetni” ezt az izmot, akkor úgy kell elképzelnünk zajcsillapító hatását, mintha a kezünket a füleink fölé helyeznénk, csak a kezeink nélkül. Ha nem tudjuk, hogy mi történik velünk, akár riasztó is lehet, a jelenség.

Egy 2013. évi esettanulmány beszámolt egy 27 éves férfiról, aki önkéntesen előidézett kétoldalú fülzúgásról panaszkodva fordult orvoshoz, csak hogy rá kelljen jönnie, hogy képes mindkét tensor tympanicus izmát önként összehúzni, és a hangos dübörgés miatt nem is kell aggódnia.

És még egy jó hír a végére azoknak, akik nem tudják parancsszóra megdübörögtetni a fülüket: van mód arra, hogy megtapasztalják, mégis hogy hangzik ez. Ha a következő kiadós ásításnál nagyon fülelnek, morgó,  robogó zajt hallhatnak, ez a tensor tympanicus izom összehúzódásának hangja.

Ez a cikk eredetileg 2020. 03. 12-én jelent meg a Rakétán, Szerző: Justin Viktor

(Forrás: ScienceAlert Fotó: Getty Images, Unsplash)