Nemrég írtunk arról, hogy amennyiben a valóságunk szimuláció, úgy miként lehetne belőle elmenekülni. Most azonban egy, az előbbit megelőző kérdésre keresi a választ egy belengetett kísérlet – arra tehát, hogy valóban szimulációban élünk-e. Melvin Vopson fizikus minderről a The Conversation oldalra töltött fel egy esszét, aminek a lényegét lentebb összefoglaljuk:

Ha valóban szimulációban élünk, így menekülhetünk belőle Tegyük fel, hogy tényleg szimulált valóságban élünk! Miként menekülhetünk belőle? Az első, a témának szentelt tanulmány összegyűjti az eddig módszereket, és ajánl egyet, ami tényleg működhet.

Vopson szerint az alapvető kérdés, hogy az univerzum egyáltalán miért úgy indult, hogy az élet kialakulásához meglegyenek benne a feltételek? Vagyis a fizikai törvények és az állandók miért olyan specifikus értékeket eredményeznek, melyek miatt csillagok, bolygók, végül maga az élet kialakulhat. Mint azt a fizikus példaként említi, az „univerzum tágulását okozó erő, a sötét energia például sokkal gyengébb, mint ahogy az elméleteink alapján lennie kellene – ennek köszönhetően válik lehetővé, hogy az anyag összetapadjon, ahelyett, hogy szétesne”.

Erre a kérdésre két válasz szokott érkezni: egyik szerint végtelen univerzum létezik, így ezek közt óhatatlanul megjelenik a miénk is az életet lehetővé tevő sajátos szabályszerűségeivel. Egy másik elmélet szerint (és ez lényegében megegyezik azzal, amit a legtöbb vallás is állít), az univerzumunk egy szimuláció, amit valaki direkt így tervezett. Vopson egy sereg természettudományos érvet ír, amelyek mind az univerzum szimulált voltára utalhatnak, de ezek közül számunkra most a legfontosabb az úgynevezett információs fizika megállapításai – ennek alapján ugyanis sem a téridő, sem pedig az anyag nem fundamentális jelenségek, hanem a fizikai valóság információs darabkákból épül fel. Ebből az információból jelenik meg az, amit mi valóságként érzékelünk. Erre a példa a hőmérséklet: egyetlen atom sem rendelkezik hőmérséklettel, de az atomok kollektív mozgása során megjelenik a hőmérséklet. Maga ez az ötlet egyébként 1989-ből származik és John Archibald Wheeler matematikus vetette fel, aki szerint az univerzum alapvetően matematikai jellegű, és az információból jelenik meg.

Ha mindezt lehetőségként elfogadjuk, akkor a következő kérdés, hogy miként lehet ezt a hipotézist letesztelni. Mint Vopson írja:

„Feltételezhetjük, hogy egy szimulált univerzum sok információs bitet tartalmazna körülöttünk. Ezek az információs bitek magát a kódot képviselik. Vagyis ezeknek az információs biteknek a detektálása bizonyítja a szimulációs hipotézist.

A közelmúltban javasolt tömeg-energia-információ (M/E/I) ekvivalencia elve – amely arra utal, hogy a tömeg kifejezhető energiával vagy információval, és fordítva – kimondja, hogy az információs biteknek kis tömegűnek kell lenniük. Ez alapján nekiállhatunk a kutakodásnak.”

Vopson feltevése szerint az információ valójában az anyag ötödik formája az univerzumban, sőt ki is számolta, hogy egy elemi részecske esetén mennyi információra lehet számítani. A fizikus ezek alapján dolgozta ki a kísérleti protokollt. A kísérlet lényege, hogy ki kell törölni az elemi részecskének ezt az információs tartalmát azáltal, hogy engedjük, hogy a részecske és az ellenpárja (minden elemi részecskének van egy antirészecskéje) megsemmisüljön egy energiakitörés kíséretében, amely foton kibocsájtásával jár. Vopson az információs fizika segítségével kiszámolta, hogy egy szimuláció esetén az eredményül kapott fotonok esetén pontosan milyen frekvenciatartomány fordulhatna elő. Hozzáteszi, hogy a kísérlet már a most rendelkezésünkre álló eszközökkel is kivitelezhető. A kísérletre indítottak egy közösségi támogatást is, ami itt érhető el. A kísérletre egyébként 185 ezer brit fontra lenne szükség, ennek az összegnek a cikk írásakor mindössze az egy százaléka gyűlt össze, de még van 44 nap.

Vopson szerint azonban más módszer is akad: az elhunyt John Barrow fizikus feltevése szerint a szimuláció futtatása előbb-utóbb számítási hibák felgyülemlésével járna, amit a „programozóknak” javítani kellene. Barrow szerint ezeknek a javításoknak megtalálhatnánk a nyomát – ilyen jelek lehetnének például az olyan ellentmondásos kísérleti eredmények, melyek szerint a természet állandói megváltoztak. Magyarán ezen állandók folyamatos figyelése is bizonyíthatja, hogy csak egy hatalmas videojátékban tengetjük a napjaink.

(Kép: Pixabay/Yassay)