A Mediumon októberben és novemberben megjelent, részletes leírások szerint a Doom 2 motorjával létrehozott játék a klasszikus FPS egyik leegyszerűsített változata volt, amelyben a három patkánynak folyosókon kellett végighaladnia, és adott esetben lelőni az eléje kerülő ellenségeket. Az állatok mozgását egy gumiborítású szivacslabda segítségével oldották meg; a hámban a labda fölé helyezett állatok így kényelmesen tudtak szaladgálni, ha pedig elakadtak, akkor egy, a labdához kinyúló, motorizált kerék jelezte nekik, hogy mit kéne csinálniuk.
"A patkányokat a gömb alakú futópadon való mozgásra operáns kondicionálással képezték ki, amihez olyan visszacsatolási mechanizmusra van szükség, amely megerősíti a kívánt viselkedést" - írja Tóth, aki cukrozott vízzel jutalmazta a rágcsálókat a jól végzett feladatokért. Ehhez egy egyedi adagolóberendezést is készített, ami automatikusan porciózza ki az állatoknak a jutalmat.
Ahhoz, hogy a berendezés használható legyen, Tóthnak számtalan kihívást kellett megoldania, például hogy a patkányok látómezeje jóval szélesebb az emberekénél, így ahhoz, hogy az állatok rendesen lássák a virtuális világot, egy ívelt kijelzőt helyezett el közvetlenül a labda előtt. A felszerelés jelentős része teljesen egyedileg, 3D-nyomtatással készült, ahogyan az ezeket vezérlő szoftvereket, szkripteket is a semmiből kellett létrehozni.
A tesztek során a patkányokat nem csak arra kellett megtanítani, hogy egyenesen haladjanak előre, és egy gomb segítségével lelőjék az ellenfelet, de közben arra is kondicionálni kellett őket, hogy ne menjenek neki a falnak, ne lövöldözzenek céltalanul vagy ne hagyják, hogy az ellenfelek rájuk lőjenek. A negatív visszajelzések Tóth elképzelései szerint történhetnek a jutalmazás megvonásával, ugyanakkor a patkányok fejénél vagy hátsójánál elhelyezett légpumpák segítségével is, amelyeket a tervező el is készített, de végül elővigyázatosságból és az idő rövidsége miatt nem használt.
Tóth leírása szerint a rágcsálók kiképzése mindössze 11 hétig tartott, éppen emiatt viszont kevés idő maradt rá, hogy a patkányok a játékban való lövést is megfelelően elsajátítsák. Az eszköz létrehozásánál ez szintén egy komoly megoldandó feladatnak bizonyult, hiszen míg a hagyományos kísérletekben a patkányokat jellemzően arra kondicionálják, hogy meghúzzanak egy kart, a VR-környezetben ez nehezen megkülönböztethető attól, amikor a patkány egyszerűen előre halad, így Tóth elképzelései szerint ezt egy gomb megnyomásával, harapással vagy a fejük felemelésével lehetne kiváltani a jövőben.
"A projekt újszerűsége abban rejlik, hogy a rágcsálókat automatikusan betanítja a virtuális terekben való közlekedésre és cselekvések végrehajtására" - írja a kutató, aki szerint az egész berendezés létrehozása több mint négyezer dollárba került, ugyanakkor a végleges, számos területen használható változat ennek kevesebb, mint a felébe kerülhetne. Mivel a VR-eszköz használata során a patkányok idegi aktivitása ugyanúgy mérhető a különböző cselekvések közben, mintha egy fizikai térben mozognának, így Tóth elképzelése szerint a megoldással kiválthatóak lennének például a hagyományos, labirintusokkal végzett kísérletek is, aminél a berendezés sokkal természetesebb és jobban konfigurálható környezetet is biztosít.