A műanyag újrahasznosítás egyik legnagyobb kihívása jelenleg, hogy még az a nagyon kevés anyag is, ami eljut egyáltalán az újrahasznosításig, az is folyamatosan degradálódik – vagyis folyamatosan szűkül a paletta, hogy milyen termék állítható belőle elő. Ezen a gigászi problémán segítene viszont egy most kifejlesztett, új eljárás, aminek köszönhetően a palackok és a műanyagzacskók tsunamija korlátlanul lehetne átalakítható új termékekké – írja a New Scientist.

Az eljárás olcsó katalizátorokra épül, amelyek segítségével a hagyományos műanyagokat, például a polietilént és a polipropilént eredeti építőelemeikre bontják, melyekből új műanyagokat hoznak létre. Ezek az új műanyagok ugyanolyan tulajdonságokkal bírnak, mint az eredeti, “szűz” alapanyagból készült termékek.

Az 1950-es évek óta körülbelül 5 milliárd tonna műanyagot halmoztak fel hulladéklerakókban, és ennek csupán egy szomorú töredékét: 9 százalékát sikerült újrahasznosítani. A jelenlegi újrahasznosítási módszerek pedig tehát minden egyes körben rontják a műanyagok minőségét – vagyis néhány újrahasznosítás után ezek a műanyagok is a hulladéklerakókba kerülnek.

John Hartwig és csapata a Kaliforniai Egyetemen (Berkeley) már korábban is kifejlesztett egy módszert a műanyagok lebontására, ám az drága és visszanyerhetetlen fémkatalizátorokat, például irídiumot, ruténiumot és palládiumot használt. Hartwig szerint bár az előző módszer működött, ipari méretekben nem volt praktikus. Most azonban csapata továbbfejlesztette a folyamatot, és olcsóbb, széles körben elérhető katalizátorokat, például nátriumot alumínium-oxidon és volfrám-oxidot szilícium-dioxidon alkalmaznak.

Az eljárás során a műanyagokat gáz halmazállapotú monomerekre bontják, amelyeket aztán új műanyag termékekké lehet felhasználni. A kísérletek során a csapat közel kilencven százalékos hatékonyságot ért el a polietilén és polipropilén keverékének propilén és izobutilén monomerekké alakításában.

A műanyagok újrahasznosításának egyik legnagyobb kihívása az adalékanyagok, például a festékek és tűzgátlók jelenléte, amelyek szennyezik az újrahasznosított termékeket. Benjamin Ward, a Cardiffi Egyetem munkatársa megjegyzi, hogy ez az új eljárás ezt a problémát is orvosolhatja, mivel a műanyagok alapvető monomerekre bontása során ezek az adalékok is hatékonyan eltávolíthatóak.

Cressida Bowyer, a Portsmouth Egyetem munkatársa viszont arra figyelmeztet, hogy az eljárás melléktermékeinek, például a mérgező katalizátoroknak az újrahasznosítását is figyelembe kell venni a környezeti hatások szempontjából. Megjegyzi még azt is, hogy még az újrahasznosítás sikere sem igazolhatja az egyszer használatos műanyagok további gyártását.

(Kép: Pixabay/Hans)