A Bázeli Egyetem és a Bázeli Fogorvostudományi Egyetemi Központ (UZB) kutatói egy olyan réteget azonosítottak az emberi rágóizomban, amelynek szerkezetét korábban még nem írták le pontosan, pedig fontos funkciót tölt be a rágás során. A rágóizmot az anatómiakönyvek eddig kétrétegű struktúraként definiálták, pedig, ahogy kiderült, valójában három részből áll, egy felszíni, egy mélyebben található és egy ez alatt elhelyezkedő rétegből. Ez utóbbi, a kutatók által Musculus masseter pars coronidea-ra keresztelt részlet az, amelyet a mostani vizsgálatok alatt feltártak és egyértelműen bizonyították, hogy valójában egy különálló egységet alkot.
Az egyetem közleménye szerint nem ez az első eset, hogy kétségbe vonták a rágóizom hagyományos leírásának helytálló voltát, már korábbi tanulmányok is utaltak rá, hogy a mélyebben található réteget esetleg két rész alkotja, de eddigi jellemzések nem tették elég világossá, hogy vajon az ember esetében is megállja-e a helyét ez a felosztás, mivel főként különböző állatfajokhoz tartozó egyedeken végezték a vizsgálatokat. Ahhoz, hogy tisztázzák az időnként egymásnak is ellentmondó kutatási eredmények igazságát, a kutatók 12 formaldehidben tartósított és 16 friss holttestről készítettek CT-felvételeket, valamint egy élő pácienst is megvizsgáltak, az elemzések alapján pedig megállapították, hogy az arccsont alatt elhelyezkedő processus zygomaticus részről induló és onnan az alsó állkapocsba futó izomréteg valóban anatómiailag elkülöníthető egységnek számít.
Az újonnan megfigyelt és elnevezett "testrész" feladata, hogy stabilizálja és hátrahúzza az állkapcsot.
"Általában azt feltételezzük, hogy az anatómiai kutatások során az elmúlt száz évben nagyon alapos munkát végeztek, de amit találtunk, az ahhoz hasonló, mint mikor a zoologusok felfedeznek egy új gerinces fajt."
- mondta Christoph Türp, aki Mezey Szilviával, a Bázeli Egyetem kutatójával együtt végezte a vizsgálatokat. A felfedezés segíthet az orvosoknak az állkapocs műtétek során és az állkapocs ízületeinek kezelésében a kutatók szerint.
(Fotó: Jens. C. Türp, University of Basel / UZB, Getty Images/ForeverLee)