A Perseverance asztrobiológiai programjának elsődleges célja a Marson azoknak a kőzetmintának a beszerzése, amelyeket később a Mars Sample Return misszió során a NASA és az Európai Űrügynökség űreszközei gyűjtenek majd össze és juttatnak el a Földre, ahol laboratóriumi vizsgálatok során elemzik az összetételüket és keresik az egykori földön kívüli élet potenciális nyomait. Közben azonban folyamatosan gyűjti az információkat is a Mars sosem látott régióiról és a képek időnként érdekes jelenségeket fednek fel.

A marsjáró jelenleg a 793. marsi napját tölti a bolygón és az Ingenuity helikopterrel együtt a Belva-kráter közelében tartózkodik. Útja során nemrégen egy legyezőszerűen elterülő kőzethalmot tanulmányozott, ami 250 méteres magasságba emelkedik ki a környezetéből. A formációval kapcsolatban annyit már tudnak a kutatók, hogy összetételét elsősorban üledékes kőzet adja, de a rajta található mintázatok pontos eredete még nem tisztázott. A mélyedések egy ősi folyó régen kiszáradt medrét alkotják, azonban az nem egyértelmű, hogy a folyó milyen módon "működött", inkább szélesen elterülve haladt át a tájon, vagy szűkebb területen kígyózott.

A folyam a NASA leírása szerint az eddigi legmélyebb és leggyorsabb, mire valaha is bizonyítékot találtak a bolygón, és ez a "vad marsi folyó" annak a vízhálózatnak a részét képezte, ami a Jezero-kráterben gyűlt össze. A folyó a Perseverance felvételén látható mintázatot kétféleképpen alakíthatta ki: vagy egy erőteljes folyam vájta ki a medret, aminek partja idővel változott, így az egymás mellett sorakozó kiemelkedések ennek a lenyomatai, vagy a formáció egy olyan folyó öröksége, amelyben a felhalmozódott üledék homokpadokat képzett és ezek maradványai láthatóak még mindig a régióban. A rétegek feltehetően jelentős mértékben lekoptak az idők során, de így is jól látszik a mintázatuk, jobban, mint a hasonló ősi folyók esetében a Földön, mivel a távoli bolygón a növényzet hiánya miatt kevésbé vannak elrejtve a jellegzetes alakzatok.

A marsjáró által készített képekből létrehozott mozaikok két helyszínt mutatnak be: az egyik a Skrinkle Haven nevű terület, a másik a Pinestand, ami körülbelül 450 méterrel távolabb található tőle. Utóbbi régióban olyan méretű, 20 méteres magasságot is elérő kiemelkedések húzódnak, amelyek a szakértők szerint szokatlanul magasak, így születésüknek más magyarázata is lehet a folyó által vájt medreken kívül, de hogy ez pontosan mi lehet, az még nem tisztázott kérdés.

"Ami ebben a legizgalmasabb, hogy a Jezero-kráter történetének új fázisába léptünk. És ez az első alkalom, hogy ehhez hasonló környezetet láthatunk a Marson."

- mondta el Katie Stack Morgan, a NASA JPL munkatársa - "A folyókról már más léptékben gondolkodunk, mint eddig."

A Mars egykori folyóinak nyomait és más figyelemfelkeltő képződményeket már több marsjáró és keringő szondák is felderítettek, de a Perseverance felvételei újabb betekintést nyújtanak a bolygó mostani és egykori látképébe. A Curiosity rover például landolása után nem sokkal, 2012-ben már olyan kőzeteket talált, amelyek a későbbi analízis során régi folyómederből származó maradványoknak bizonyultak. A beléjük ágyazódott kavicsok formája alapján a kutatók még azt is meg tudták határozni, hogy a folyam vize annak idején körülbelül 1 m/s sebességgel áramlott és a mélység tekintetében "bokáig vagy maximum derékig érhetett". A kutatók arra utaló nyomokat is felfedeztek még 2015-ben, hogy a bolygón egykoron nem csak folyók, hanem hatalmas kiterjedésű óceán is létezhetett, aminek vize a Jeges-tenger vízmennyiségét is meghaladta. A valaha "kék" égitest viszont az idők során vörössé változott, miközben víztartalmának 87%-át elvesztette.

(Fotó: NASA/JPL-Caltech/ASU/MSSS, NASA/GSFC, a borítókép a Pinestand képződményeit ábrázolja)