Az ArcticDEM nevű projekttel az Amerikai Geofizikai Unió őszi konferenciáján találkozhatott először a szakértőkből álló nagyérdemű, a kutatást pedig az EOS földtudományi hírportál publikálta. A digitális felszíni modellezés lényege a sarkvidék esetében annyit tesz, hogy a kutatók műholdas mérési adatokat, illetve nagy felbontású felvételeket használnak, amiket folyamatosan beépíthetnek az adatbázisba. Az adatfeldolgozás szuperszámítógéppel történik az Illinoisi Egyetemen Nemzeti Szuperszámítógépes Központjában.

Más természeti jelenségeknél is nagy segítség

A digitális magassági modellek (DEM) vulkánműködés, hegyomlás, és számos egyéb felszíni átrendeződéssel járó természeti jelenségnél hasznosnak bizonyulhatnak, hiszen a folyamatok csak akkor lekövethetők, ha a kutatók pontos képet kapnak a helyszín eredeti állapotáról.

A műholdak lehetővé teszik a folyamatos megfigyelést, az ebből nyert adatok beépíthetők az adatbázisba, végül kapnak egy időben és térben változó rendszert, tele hasznos információval. Chunli Dai, az Ohio Állami Egyetem geofizikusának és csapatának már volt alkalma élesben alkalmazni az eszközt, ugyanis segítségével sikeresen kiszámították a kamcsatkai Tolbacsik vulkán 2012-13-as kitörésekor kiömlő láva mennyiségét. Dai akkor úgy fogalmazott:

„Meglehetősen drámai változások történhetnek ilyenkor egy vulkáni tájon: a lerakódott hamuréteget elmossa a víz, amihez elég egy kiadósabb eső, és a digitális modell révén szinte azon nyomban értékelhetjük a változásokat.”

A modell és társított szoftvere kettősével Dai a vulkáni táj éves változásairól készült összeállítását is bemutatta a konferencián, az Aleut-szigetíven lévő Okmok vulkán 2008-as kitörését követő évekről. Hozzátette: így kimutathatják a kitörés során lerakódott anyagok későbbi áthelyeződését, erózióját, valamint az erodált anyag lerakódásának következő helyszínét. A vulkánkitörés esete tökéletesen bemutatja, mi mindenre alkalmas a digitális modellezés.

Hannah Diettrich, az Alaszkai Vulkanológiai Obszervatórium kutatója kiemelte: ahhoz, hogy pontosan megérthessék az események kapcsán keletkezett hatást, szükségük van az azt megelőző felvételre. A kitörés után viszonylag könnyű dolguk van, hiszen repülővel vagy drónnal is felmérhetik a terepet, a kitörést megelőző állapotról viszont legtöbbször nem áll rendelkezésükre összehasonlító felvétel. Ezt a problémát áthidalja a digitális terepmodell, ahol a műholdas adatokat folyamatosan integrálják a modellbe, így akár a legfrissebb felvételekből is készülhet összehasonlító vizsgálat. Ami pedig a sziklaomlásokat és földcsuszamlásokat illeti, azokból is fontos információk kinyerhetők:

„Míg a vulkánok helyét ismerjük, a csuszamlások kiszámíthatatlanok.” – mondta Dai. A csuszamlások a digitális modell elemzésével ráadásul utólag is feltárhatók: ez történt a 2017-es grönlandi Karrat-fjordban történt tragikus sziklaomlásnál is, miután a mért változásból kiszámíthatták a kiszakadt kőzettömeg nagyságát.