Az edzőcipőket többnyire kényelmes és alkalmi cipőnek tekintjük - ám ezek hosszú távon károsíthatják a boka ízületét. A kutatók a modern emberek csontjait az ősi vadászó-gyűjtögetőkével hasonlították össze a kőkorszak óta eltelt időszakból származó mintákon. Megállapították, hogy a mai embernek kevésbé rugalmasak és robusztusak a bokaízületei, mint őseinknek, így azok valószínűleg hajlamosabbak a törésekre.

Az őskori társadalmak, valamint a modernebb vadászó-gyűjtögetők hajlamosak voltak mezítláb járni vagy minimális vastagságú lábbelit viselni, még egyenetlen terepen vagy nagy távolságokon is, de a modern társadalmakban vagy ipari területeken ez nem kivitelezhető. Az emberek mindig merev cipőket hordanak, mely a teljes lábfejüket lefedi, és szűk helyen tartja. Az olaszországi Bolognai Egyetem vezetésével végzett kutatás az ugrócsontot (talus) vizsgálta, mely a középső csont a lábfej és az alsó lábszár csontjai között.

Az ugrócsont

Az ugrócsont (talus) alkotja a bokaízület alsó részét, gyakorlatilag a boka közepén található. Az ugrócsont és a sarokcsont (calcaneus) együttesen képezik a szubtaláris ízületet, amely fontos a járáshoz, különösen egyenetlen talajon. Az ugrócsont a fő csont, amely összeköti a lábfejet a lábszárral, és járás közben az egyensúly elérése érdekében átviszi a súlyt a lábfej és a láb között. Ennek a kritikus csontnak bármilyen sérülése általában nagy erejű ütés során történik, például egy autóbaleset következtében, vagy ha valaki leesik a magasból.

Az ugrócsont sérülése akadályozhatja a boka és a láb mozgását, egy nagyobb törés pedig súlyosan akadályozhatja az egyén képességét a járásra vagy helyben állásra. A talus gyógyulása sokáig tart, mert nem kielégítő a megfelelő oxigéntartalmú vérellátása.

A kutatók 142 őseinktől származó bokacsontról készítettek 3D-felvételeket a történelem különböző időpontjaiból, ideértve a modernebb és őskori csoportokat is. A modern csoportokat a XIX-XX. Században élt emberek reprezentálták, a cipőt hordó New York-iaktól a bolognai ipari dolgozókig, akik az erős bőrcsizmákat részesítették előnyben. Az őskori csoportokba szandált viselő Nguni gazdák tartoztak Dél-Afrikából és mezítlábas kőkorszaki vadászó-gyűjtögetők.

A vadászó-gyűjtögetők bokacsontjai lényegesen rövidebbek voltak, mint a modern városokban élők csontjai - számolt be róla a New Scientist. Rita Sorrentino, vezető szerző és végzős hallgató elmondta:

"Azt találtuk, hogy a modern ember lábain bekövetkeztek bizonyos elváltozások a cipő használata miatt."

A vadászó-gyűjtögetők bokái viszonylag rugalmasak és robusztusak voltak, amit a kutatók a cipők nélkül megtett hosszú távolságoknak tulajdonítottak. Összehasonlítva velük, a nagyvárosokban lakó modern emberek, lábaikat összenyomó lábbelit viseltek, és persze nem tettek meg gyalog nagy távolságokat, így az ugrócsontjuk is kevésbé volt robusztus tónusú.

Az ő ugrócsontjaik alakja merevebbé tehette a mozgást és tapasztalható a rugalmasság elvesztése is - mondta Sorrentino. A kutatók szerint egy merev, nehéz cipő korlátozza azt a teret, amelyben a láb mozoghat.

Az “ülő életmód” is a vádlottak padjára került, a csontok alakjában mutatkozó különbségek miatt. A kutatások arra utalnak, hogy az egyenetlen terepen nagy távolságot haladó populációknak nagyobb a csonttömegük a bokájukban.

Az egészség- és wellness-guruk évek óta megkérdőjelezik a modern cipők hatékonyságát, és javasolják a gyakoribb mezítláb járást a természetes járás javítása és a sérülések csökkentése érdekében - különösen a sporttevékenységek során.

Ezen a területen heves vita is folyik, mivel - eddig - hiányzott az állításokat alátámasztó kutatás, és a minimális lábbelik használata más veszélyeket is rejthet, például vágások és súrlódási sérülések szerzését.

(Forrás: NewScientist, Dailymail Képek: Unsplash, Wikimedia)