Észak-Angliában azonban most előkerült egy különös lelőhely: itt feltűnően túlméretezett római cipőket találtak – akkorákat, hogy a kutatók sem értik, miért készítették őket egyáltalán.

A leletek a Hadrianus-fal mentén álló Magna (Carvoran) erődjéből származnak. A kőből emelt határvonal i. sz. 122-ben épült, és mintegy 117 km hosszan szelte át Britanniát; a Római Hadsereg Múzeuma szerint maga az erőd i. sz. 85 és 122 között működött. Május óta a magnai csapat nyolc, 30,0 cm-nél is hosszabb bőrcipőt talált – ez máris a helyszínen előkerült összes lábbeli nagyjából egynegyede. Az első egy védelmi árokból került elő (ezt szemétlerakóként is használták), és 32,0 cm-es talppal bírt. A feltárások során további 33 különféle méretű darab került napvilágra, köztük gyerekcipők is; a leghosszabb eddig 32,5 cm – írja a Smithsonian Magazine.

A talpak vastag marhabőrből készültek, vasszögekkel megerősítve, és a térség oxigénszegény talajának köszönhetően maradtak meg közel két évezreden át. Ez önmagában nem szokatlan; az viszont igen, milyen sok a nagy méret. A közeli Vindolandában például 3704 cipőt mértek fel, és ezek közül mindössze 16 – nagyjából 0,4% – haladja meg a 30,0 cm-t. Magnában ezzel szemben a mindeddig talált darabok 25%-a ennél hosszabb. A restaurálás során ugyan átlagosan 1,0 cm zsugorodással számolnak, de még így is feltűnően nagyok maradnak.

Mi magyarázhatja a túlméretezést?

„Valószínűleg köze van az itt élőkhöz – nagyobb láb, esetleg magasabb termet –, de ezt nem tudjuk” – mondja Rachel Frame, a magnai ásatások vezetője.

Persze nem csak két lábon járó hegyekre gondolhatunk: egyes katonák duzzadt vagy sérült láb, illetve orvosi kötés miatt viselhettek nagyobb cipőt; az is lehet, hogy téli csizmákról van szó, amelyekbe több zoknit vagy extra szigetelést kellett belegyűrni. Ezt a vonalat erősíti egy fennmaradt levél is, amelyben zoknit és alsóneműt küldenek egy, a Falnál szolgáló katonának. Magna ismerten szíriai íjászokat is állomásoztatott, az újonnan érkezőknek pedig a brit klímához valószínűleg melegebb, robusztusabb lábbelire volt szükségük.

„Sokan elfelejtik, milyen hatalmas volt a birodalom, és milyen messzire terjedt” – teszi hozzá Frame.

A kutatók most a kopásnyomok és a lábnyomok elemzésével próbálják rekonstruálni a viselők lábformáját, a frissen feltárt kerámiák vizsgálatával pedig finomítják a lelőhely időrendjét. Ahogy Andrew Birley, a Vindolanda Trust munkatársa fogalmaz: a cipők emlékeztetnek rá, hogy a Hadrianus-fal mentén nemcsak kulturális, hanem fizikai különbségek is létezhettek – és ez a sokféleség ma is visszaköszön a régészeti leletekben.

(Kép: The Vindolanda Trust)