A Szapudi István által vezetett kutatócsoport, amely a Hawaii Egyetem Mānoa Csillagászati Intézetében dolgozik, ezzel az elképzeléssel kínálhat megoldást a modern kozmológia egyik legnagyobb ellentmondására, az úgynevezett „Hubble-feszültségre”.

A Hubble-feszültség az univerzum tágulási sebességének két eltérő mérési módszere között fellépő következetlenséget jelenti. Az egyik módszer távoli szupernóvák megfigyelésével próbálja meghatározni, milyen gyorsan távolodnak jelenleg a galaxisok, míg a másik a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást – az univerzum körülbelül 13 milliárd évvel ezelőtti állapotából fennmaradt sugárzást – használja a korai tágulási sebesség kiszámítására. A kétféle módszer hosszú évek óta eltérő eredményeket ad, ami komoly fejtörést okoz a tudósoknak.

Szapudi és munkatársai a standard kozmológiai modellből indultak ki, amely eredetileg azt feltételezi, hogy az univerzum minden irányban egyformán tágul. Ehhez vezettek be egy apró módosítást: azt, hogy az univerzum enyhén foroghat. Meglepő módon ez a csekély változtatás jelentős következményekkel járt.

„Nagy meglepetésünkre azt tapasztaltuk, hogy a forgó modell feloldja a paradoxont anélkül, hogy ellentmondana a jelenlegi csillagászati méréseknek” – mondta Szapudi. „Ráadásul jól összeegyeztethető más, szintén forgást feltételező modellekkel. Könnyen lehet, hogy valóban minden forog – vagy ahogy a görögök mondanák, *panta kykloutai*.”

A kutatók számításai szerint az univerzum mintegy 500 milliárd évente tesz meg egy teljes fordulatot. Ez a forgás olyan lassú, hogy közvetlen megfigyelése lehetetlen lenne, mégis elegendő ahhoz, hogy idővel befolyásolja a tér tágulásának jellegét. Ez a koncepció azért is izgalmas, mivel nem sérti az ismert fizikai törvényeket. Sőt épp ellenkezőleg: egyszerű, ám elegáns megoldást kínálhat az egymással szemben álló tágulási sebesség-mérések közötti konfliktus feloldására.

A kutatócsoport következő lépése egy részletes számítógépes szimuláció kidolgozása, amelynek segítségével azonosíthatják ennek a lassú kozmikus forgásnak a megfigyelhető jeleit. Ezek a nyomok akár már meglévő vagy jövőbeli csillagászati adatokban is ott rejtőzhetnek. Ha bebizonyosodik, hogy az univerzum valóban lassan forog, az alapjaiban változtathatja meg a kozmikus evolúcióról alkotott elképzeléseinket, és talán végre egységes magyarázatot nyújthat a csillagászat egyik legmakacsabb rejtélyére.

(Kép: a Whirlpool-galaxis, azaz az M51 egy spirálgalaxis, amely 31 millió fényévre található. Forrás: NASA)