A kulcs kiváló hőszigetelésükben rejlik, ami lehetővé teszi, hogy minél kisebb áramfogyasztással működjenek. Amikor odakint igazán keményre fordul az idő, akkor ez a szigetelés segít megtartani az elektronika és a lámpák által gerjesztett hőt. A gyártók a szélsőséges időjárású régiókra is gondoltak, az ilyen helyeken ugyanis fűtést szereltek a gépekbe.
"Melegben harminc százalékkal drágább, tornádó vagy hurrikán idején viszont hetven százalék kedvezményt adok." Az idézet Dough Ivestertől, a Coca-Cola egykori CEO-jától ered, aki 1999-ben olyan üdítőautomatákat óhajtott üzembe helyezni, amik meleg időben automatikusan feldobnák a termékek árát, mondván olyankor úgyis több kóla fogy.
Csokoládét már az 1890-es években is árultak ilyen formában, ám az üdítőautomaták csak a huszadik században terjedtek el, bár eleinte nem palackban, dobozban vagy pohárban lehetett hozzájutni, hanem egy közös használatú 'minivödörben'. Az egészségügyi és egyéb szabályok bevezetése, illetve szigorítása hívta életre a ma ismert gépeket.
Az eset hatalmas visszhangot váltott ki a fogyasztók és a piaci elemzők körében egyaránt; utóbbiak úgy vélték, bár az elmélet alapvetően helyes, ha az árazást ilyen kontár módon vezetik be, az alighanem a vásárlók visszatetszéséhez vezet. Így is lett, a cégvezető meredek lépésről többek között a The New York Times is beszámolt, az emberek pedig kikérték maguknak a dolgot. Végül Ivester mosta kezeit, mondván, ő csupán eljátszott a gondolattal.
Többek között azzal, hogy piacra dobtak egy melegített, gyömbéres italt, pont a hideg téli hónapokra, mivel az országban olyankor sokkal kelendőbbek a meleg üdítők. Alumínium dobozuk külső polipropilén borítású szigetelést kapott, ami melegen tartja a gyömbéres frissítőt. A melegítést pedig ezúttal nem az automatával, hanem egy bonyolult, a palackba épített kétkamrás fűtőrendszerrel kivitelezték.
Ha pedig már az automatáknál tartunk, a szigetországban jóformán csak árva gyereket nem árulnak ilyen formában, ugyanis a sülthús-automatától kezdve a poharas tésztaételeken át, a gombócos fagylaltig mindenre van egy gépük. Talán ez az oka, hogy Japánban minden huszonöt emberre jut egy automata.
Sőt mi több, az Asahi Soft Drinks italgyártó azt is megoldotta, hogy az üdítőautomaták ne csak frissítővel, hanem wifivel is szolgáljanak a szomjas vásárlónak. Az újítást 2012-ben vezették be, a wifi pontok pedig a szerkezetek ötven méteres körzetében érhetők el és egy huzamban harminc percig díjmentesen használhatók. Az üzemeltetők ugyanakkor jó fejek voltak, egyrészt mert nem köteleznek vásárlásra, másrészt bár az idő lejártával a rendszer dobja a kapcsolatot, mégis gond nélkül újra felcsatlakozhatunk. A wifis változatot első körben öt különböző régióban vezették be, 2017 óta viszont már közel tízezer működik.
Az az autónk, egy Teamhenderson nevű YouTube-felhasználó pedig személyes példáján megmutatja, miért ne:
A baleset előtt bizonyára nem gondolta, hogy egy időzített bomba ketyeg az utastérben, de legközelebb biztosan óvatosabb lesz. A választ a kérdésre, miszerint miért borították reggelre fagyott kóladarabok a járgányt, a fizika törvényei elárulják; ha a víz jéggé válik, térfogata megnő, így nincs ez másképp a cukrozott szénsavas italokkal sem.
(Fotó: Unsplash)